Parlament és katedrális A Zsámbéki-medencéből Európa fővárosába
(a cikk a kép után folytatódik)
Régen repültem. Van talán nyolc éve is. Akkor sem Malévval. Tudom, hiba volt. De hát ki lát előre nyolc évvel egy olyan országban, ahol még nyolc napra is nehéz.
Sok minden változott. Az egyes terminál bezárt, a kettes kong az ürességtől. Igaz, még nincs turistaszezon. A büfében ezer egy süti, kétezer egy szendvics. Aki még idevetődik, annak gyorsan elveszik a kedvét. Ezzel is, mással is.
A biztonsági ellenőrzés túlzó módon alapos. Övet levenni, táskákat átkutatni, sokakkal még a cipőt is levetették. Az üdítőket megitatták, kiöntötték. (a duty-freeben aranyáron vett kólát azért fel lehet vinni a gépre - a szerk.). A hivatalnokok mindig visszafelé védekeznek, miközben a világ előre megy. Vagy valamerre.
Most, ahogy ezt a beszámolót írom, éppen megy a Ryanair reklám. És tényleg ült a gépen mellettem valaki, aki tízeurós jeggyel repült. Valamit valamiért.
Ettől még a gép korszerű, tiszta, a személyzet udvarias. A kétórás út viszont zsibvásár, valahol be kell hozni a veszteséget. Kaparós sorsjegy (2 Euro, fődíj 5000 Euro), telefonkártya, bizsu, mittomén. Közben catering - egy szendvics itt is kétezer, úgy látszik, ez valami szabvány.
Leszállás Charleroi, távolság kábé mint Zsámbék. Csoportunkra busz vár, irány Brüsszel. Beköltözés, lepakolás. Korrekt háromcsillagos szobák, kényelmes ágyak, tágas tiszta fürdőszoba. Túl sok idő nincs már a napból hátra, kis séta a környéken, óvatos (belga) sörkóstolás, alvás.
Másnap vasárnap, a programkezdés nem túl korai, de az óraátállítás bezavar. Így is van idő a bőséges reggeli kényelmes elfogyasztására. Utána levezető séta a központi pályaudvarig, irány Gent, a történelmi és egyetemi város. A vonatba beszállva rögtön megtaláljuk előre lefoglalt üléseinket, senkivel sem kell perlekednünk, hogy a helyünkre ült. Pedig a vonat eléggé tele van. Viszont tiszta, gyors és kényelmes, hamar elszáll a bő félóra első úticélunkig. Gent közelebb van a tengerhez, mint Brüsszel, hűvösebb az idő. A pályaudvar előtti főtéren kerékpárhegyek, a helyiek biztos tudják a módját, hogy lelnek rá ismét a lerakott drótszamárra a (túlzás nélkül) többezer között.
Barátom megrótt, mert nem voltam a megbeszélt helyen, a katedrálisban. Pedig de, csak éppen egy másikban. Mert közép- és űjabb kori műemlékekben, nevezetességekben nincs hiány, csak úgy kapkodja a fejét a látogató. Figyelni kell, a villamossínen busz is jár, kerékpárok többfelől is, az autóforgalmat viszont igyekeznek kordában tartani. De a helyiek már megszokhatták a kóválygó turistákat. Magam is egy percig imbolyogtam fotózást mímelve egy díszburkolatű, számomra nem egyértelmű úttesten. A továbbhaladni kívánó busz türelmesen megvárta, míg észreveszem, nem dudált, ideges utasok sem rázták az öklüket felém. Bocsánatkérő intésemre a sofőr csak szélesen mosolygott.
A népek errefelé egyébként is sokat mosolyognak. Viszonylag ritka az utcán - én egyet sem láttam - a búvalbélelt, elhízott, rongyos nőtípus, ráadásul a csínos hölgyek nem átallanak a maguk jólöltözöttségével és ápoltságával rámosolyogni az idegenre is. Persze ne legyünk egyoldalúak, a hájas, kopasz "márkás"melegítős-aranyláncos "férfi"fajta is ritka madár arrafelé.
Az időjárás a viszonylagos hűvösség mellett kellemesen napos volt, a helyiek megszállták a főteret és az azt körülvevő éttermek-kocsmák teraszait. Nekünk viszont haladnunk kellett, mentünk tovább Bruggebe, akarom mondani, Brugesbe.
Mint ahogy kedves Olvasóink bizonyára tudják, Belgiumot két-, sőt háromféle nép lakja, délen vallonok (franciák), északon flamandok (hollandok?), a nyugati határ mellett pedig németek. Ezért azután mindennek két neve van, de ez csak a járatlan utazót zavarhatja meg, a helyiek már megszokták. Amerre jártunk, ott általában franciául próbáltak szólni hozzám, amire én németül válaszoltam - függetlenül attól, hogy értettem-e, amit mondtak - működött a dolog, kivéve a sötétebb bőrűeket. Itt áttértünk az angolra. Brüsszelben még a magyarral is lehet bátran próbálkozni, nekem kétszer is bejött. Elég sokan élnek, dolgoznak ott hazánk fiai-lányai.
Brugge-re visszatérve, az már majdnem tengerpart. Legalábbis volt párszáz éve, azóta feltöltötte a hordalék. Viszont van sok csatorna, meg híd. Lehet hajókázni is, sajnos, az idő rövid volt – meg elég szeles. Brugge óvárosa a legnagyobb és talán a legszebb Európában, a régies hangulathoz hozzájárulnak a macskaköves utcák, ahol kevés autó jár, viszont gyakori a nyitott hintó. Rengeteg a hangulatos kis üzlet, középkorias cégérrel és boltbelsővel. Érdemes a csokoládésokra összpontosítani, sok helyen adnak kóstolót is, vásárolni pedig nem kötelező. Este - immár elég fáradtan - visszavonatoztunk Brüsszelbe.
Hétfő reggel pedig kezdődött az a program, amiért tulajdonképpen jóttünk, az Európa Parlament meglátogatása. Pontosabban az ittenié, mert az EP történelmi hagyományok miatt évente tizenkétszer Strassburgban (Strasbourg) is összeül. Ami ugyan sokba kerül az Eu-nak (nekünk - a szerk:), viszont a város, mint Elzász-Lotharingia fővárosa, a német-francia megbékélés jelképe. (A háború vége óta Franciaországhoz tartozik - a szerk.)
A hatalmas, modern épületegyüttes látogatói bejáratát követően ugyanolyan ellenőrzés következik, mint a repülőtéren. Illetve, azért nem ugyanolyan, gyorsabb és a cipőt sem vetették le senkivel. Láng Péter, mint a látogatókért felelős Eu-s tisztviselő tartott előadást, amit Őry Csaba, hazánk egyik Eu képviselője folytatott. Az Eu sokszor lassúnak, nehézkesnek tűnő döntési folyamatát részletes ábrával illusztrálták, fő szempontként a kiegyensúlyozottságot kiemelve az egyéni, nemzeti és európai érdekek között. Nem egyszerű a dolog a magamfajta laikus szemével sem, talán a későbbiekben magam is megfontoltabban fogom bizonyos döntéselőkészítesekkel kapcsolatban a "tökölés" kifejezést használni.
Az előadást követően felmentünk a plenáris ülésterem látogatói karzatára. (természetesen nem volt ülésszak - a szerk.). Itt egy kicsit beleélhettük magunkat a parlamenti ülések hangulatába. Miután kijöttünk a főépületből, kiscsoportos foglalkozás keretében derítettük fel a további érdekességeket. Nem messze jól felszerelt infopont fogadta a látogatókat, ahol mindenféle ismertetőket találtunk mindenféle (Eu-s) nyelven. Illetve, ez sajnos nem pontos. Nagyon szép, gyerekeknek készült foglalkoztató füzeteket hoztam németül, amiknek a magyar - vagy akár a szlovák - polcon helye sem volt. Ezek a füzetek értek talán a legtöbbet a kínálatból, játékos formában - kifestő, társasjáték, kirakó stb. - tanítják a jövő nemzedéket Európa történetére, földrajzára és a közös európai értékekre.
Hasonló célt szolgál a nemrég megnyitott, Parlamentárium nevű interaktív látogatóközpont, ahol a korszerű (számítás)technika minden vívmánya megtalálható. Nekem legjobban egy teremnyi méretű Európa térkép tetszett, ami fölött a látogatók helyzetérzékeny mobil kioszkokat tologathattak. Ha egy város fölé álltunk, automatikusan elindult a képernyőn az adott város és ország ismertetése.
Miután kijátszottuk magunkat, kerülgetve a népes iskoláscsoportokat, folytatódott a városnézés. Ettünk pár falatot - ezúttal ki-ki maga - majd betértünk a város védőszentjéről elnevezett monumentális Szent Mihály katedrálisba, amit mintegy tíz éve teljesen restauráltak. A párizsi Notre Dame-mal való hasonlatosság nem véletlen, a tornyokat itt sem fejezték be, pedig az útikönyv szerint közel háromszáz éven át építették az épületet. A főhajóban ülve hamar átérezni azt az áhitatot és csodálatot, amit a középkori ember érezhetett az egyház hatalma iránt. Vagy elképzelhetjük azt az ezres főűri tömeget, ami egy-egy nagyobb eseményen összegyűlhetett a katedrálisban.
Este közös vacsora volt egy hangulatos helyi kocsmában, ettünk, ittunk is egy kicsit, meg beszélgettünk. Belgiumról, az Eu-ról, de leginkább Magyarországról. Őry Csaba mellett másik Eu-s képviselőnk, Deutsch Tamás is jelen volt.
Másnap, kedden a pakolást és a kiköltözést követően szabad program - csomagjainkat a szállodában hagyhattuk. Megnéztük a világörökség részét képező főteret, felkapaszkodtunk egy kis dombra az Igazságügyi Palotához, ahonnan elláttunk Brüsszel külső részeire is. Visszafelé elücsörögtünk a királyi palota előtti parkban, aminek másik oldalán a belga parlament épülete áll. És persze fényképeztünk és fényképeztünk. Valamit ettünk is, aműgy turistamódra, háromkor pedig indult a busz a reptérre. Útközben vethettünk egy pillantást a Waterloo emlékműre is.
Charleroi kisebb, mint Ferihegy 2, de legalább tele van élettel. Innen csak a Wizzair és a Ryanair repül, ezért is sok a fiatal. A biztonsági ellenőrzés itt is elég macerás, bár a cipőlevétel - úgy tűnik - továbbra is magyar specialitás marad. A légitársaságnak ugyan ráfizetés, de mi nagyon élveztük, hogy a gép csak harmadáig telt meg. Ferihegyen megint csend, túl nagy csend. A gyorsforgalmi is kihalt, pedig még kilenc óra sincs. Fel kéne pörgetni ezt az országot, mielőtt végleg álomba szenderül.
(Köszönjük a lehetőséget Őry Csabának és Csenger-Zalán Zsoltnak. A harmincfős csoportban öten képviseltük a Zsámbéki-medencét és környékét, 2 fő Bicskéről, 1 Tökről és 2 fő Zsámbérkól)
Árkos Antal
Tetszett? Kérem, olvassa el az alábbiakat is, előre is köszönöm:
