Tel.: 20-921-6851
Postacím: 2073 Tök Pf. 10.
E-mail: ujsag@zsambekimedence.hu

Van kiút
Mégsem temet el bennünket az elektronikai hulladék?
(EU Konferencia és Szeminárium 2005. Wettenberg, Németország, Hessen tartomány)
Egy jó példa itthonról ...>>>

ÓVJA KÖRNYEZETÉT!
Használt, megunt, rossz számítógépét
NE DOBJA A KUKÁBA!
Mi elszállítjuk!
HÍVJON!!! Tel.: 20-921-6851
A konferencia egyik kiemelt témája a szelektív hulladékgyűjtés és -feldolgozás volt. A szelektív gyűjtés az utóbbi két-három évben új kategóriára terjedt ki, az úgynevezett elektronikai hulladékokra. Németországban egy évben közel egymillió (!) tonna ilyen jellegű hulladék keletkezik, aminek megfelelő ártalmatlanításáról szervezett formában kell gondoskodni, miután az elektromos készülékek és berendezések nagy mennyiségben tartalmaznak veszélyes szennyező anyagokat, elsősorban nehézfémeket. A készülékek ellenőrizetlen megsemmisítése hosszú időre szennyezné be amúgy is túlterhelt környezetünket. 2005. augusztus 13-ától egész Európára kiterjedő előírás kötelezi a gyártókat és a forgalmazókat, hogy a lakosságtól díjmentesen vegyék át a használhatatlan, elavult, vagy esetleg csak megunt elektromos és elektronikai készülékeket. Kérdés azonban, mi történjen, mi történik a begyűjtött eszközökkel.

Érdeklődésünkre kiderült, hogy a Wettenbergtől néhány km-re fekvő Heuchelheimben pont egy olyan üzem működik, ami ezeknek az eszközöknek a szétbontásával és a kinyert anyagok újrahasznosításával foglalkozik. Az üzem igazgatója készséggel állt rendelkezésünkre egy üzemlátogatás erejéig. Mielőtt rátérnénk a látottakra, tisztáznunk kell néhány fogalmat.

Mit is nevezünk elektronikai hulladéknak? Minden olyan eszközt, berendezést, ami egykor elektromos árammal (akár hálózatról, akár telepről) működött, illetve az azokból származó alkatrészeket. Ezen belül megkülönböztetünk ún. fehérárut (hűtő-, mosó-, mosogatógépek, mikrohullámú sütők, villanytűzhelyek stb.), valamint barnaárut (tv, rádió, hifi, számítógép, telefon stb.).

Az említett cégnél a beérkező fehérárut külön gyűjtötték egy másik, ebben a profilban tevékenykedő cég számára. Az önkormányzati kezelésben lévő hulladékudvarokból - melyekkel a cég szerződésben állt - teherautószámra érkezett a hulladék, de az előírások szerint kötelesek átvenni a lakosságtól is az elhasználódott eszközöket. A termékfajtákat először nagy rácsos vaskonténerekben csoportosították. (pl. számítógép esetén külön a monitorokat, billentyűket, gépházakat). Ezútán megkezdődött a feldolgozás legmunkaigényesebb, ezért legdrágább fázisa, a szakszerű, kézi munkával történő szétszerelés. Egy monitort például a következők szerint szedtek szét: ház (műanyag), nyomtatott áramköri lapok (réz, műanyag, nemesfémek), vezetékek (műanyag, réz), árnyékolólemezek (vas), eltérítőtekercsek és transzformátorok (réz és vas), valamint a képcső (üveg).

A további feldolgozást a képcső példáján mutatjuk be, miután ebben az üzemben évente százezres nagyságrendben dolgozzák fel őket. A képcsöveket igen komoly technológiával szétszedik, miután el kell választani az ólomüvegből készült hátsó részt az ólommentes képernyőüvegtől. Az üveget régebben mechanikusan, gyémántköszörűvel vágták szét, de ottjártunkkor éppen egy, a legújabb technológiát megtestesítő lézeres vágóberendezés próbaüzeme folyt. A szétválasztott üvegfajtákat megtisztítják, leoldják róla a nehézfémtartalmú rétegeket, majd apró darabokra aprítják. Az ilyen feldolgozottsági fokú üveghulladékot a képcsőgyárak jó pénzért átveszik, egészen pontosan az általuk eladott és forgalomba került képcsövek számának megfelelő arányban kötelesek átvenni. A gyártók által visszavett hulladékmennyiséget tartományi és szövetségi szervek egyaránt nyomon követik és nyilvántartják, összesítik. Nekünk elég bonyolultnak tűnt a rendszer, de a német hivatalok precizitását ismerve valószínűleg jól működik.

Az üzem foglalkozik a műanyag alkatrészek feldolgozásával is, melyek szintén nagymértékben újrafelhasználhatók, de a különféle műanyagfajták szétválasztása igen technológiaigényes, komoly és drága gépparkot igényel, mert a gyártók a "minőségi hulladékért" jóval többet fizetnek. Példaként régi porszívók házából előállított viszonylag homogén granulátumot (durva szemcsés őrlemény) mutattak, ami bezsákolva arra várt, hogy az egyik német autógyár beszállítójánál lökhárítók készüljenek belőle.

Ez a gyakorlat azt eredményezi, hogy verseny folyik a szelektíven gyűjtött és szakszerűen szétválasztott hulladékért, aminek eredményeképpen kevesebb kerül ellenőrizetlenül és mindannyiunkat károsítva a környezetbe, miközben a feldolgozóüzem is hasznot realizál, munkalehetőséget biztosít és műszaki fejlesztésre is marad pénze. Amennyire megértettük, a folyamat valamennyi résztvevője jól jár, az egyszerű állampolgárt is beleértve.

Fontosnak tartjuk még megjegyezni, hogy - mielőtt a hulladék szó bárkiben ellenszenves képzeteket keltene - az üzemben mindenütt nagy rend és tisztaság uralkodott.

Árkos Antal okl. villamosmérnök



Vissza az oldal tetejére ... >>>
Vissza a Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin főoldalára ... >>>