Arisztokraták ma - könyvismertetés, Adonyi Sztancs János, zsámbéki újság, Zsámbék, Páty, Biatorbágy, Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin, a magyar Szilícium-völgy döntéshozóinak lapja
Hívást jelez a telefon. Feleségem veszi fel a kagylót. Számára a bemutatkozó neve ismeret-lennek tűnik. Valamilyen János keres téged, nyújtja át súgva nekem a kagylót. Domokos Kázmér, mutatkozom be. Éppen Önt keresem, Adonyi Sztancs János vagyok az Arisztokraták ma c. könyv írója.
Kissé meglepődve kérdezem: Honnan tudja a telefonszámomat?
Az interneten ráakadtam arra a cikkére, amelyet a könyvemről írt a Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazinban. Felhívtam a lap kiadóját és megkaptam a telefonszámát.
Beszélgettünk egy kicsit, s itt hangzott el az is, hogy már megjelent a könyv második kötete, és harmadik is készülőben van. Jeleztem, hogy szívesen írnék a másodikról is, ha kapnék belőle egy példányt. Egyetlen hét sem telt el, s máris hozta a postás e barátságos küldeményt.
Ebben a könyvben is huszonegy arisztokrata család ma élő képviselőjével, esetenként képviselőivel készült a beszélgetés. Kukkantsunk bele néhány, történelmi csald képviselőjével folytatott társalgásba.
Gróf Nádasdy Borbála már gyermekként is színésznek készült. Gyermekéveit teljesen, ifjúságának pedig egy részét Magyarországon töltötte. Néhány hónap alatt filmcsillaggá vált Nyugaton. Egy szerelemért lemondott színészi sikereiről. Hullát mosott Párizsban, s egy francia férfit székellyé formált - olvasom a beszélgetés bevezetőjében. Az ördög a részletekben rejtőzik, szokták mondani. Hogy ki alakította Nádasdy Borbála esetében az "ördög" szerepét? A könyvet olvasva számomra egyértelmű, hogy a sokak által halála után folyamatosan kiemelten kezelt operett "prima(embert felrúgó)donna, név szerint, Honthy Hanna, akinek öltöztetőnője volt, talán azért, hogy színház közelben lehessen. A grófnő önéletrajzi könyvében így emlékezik a "művész"-nőtől elszenvedett durvaságok egyikére: "Előtte térdeltem, és erőlködtem a gomboknál. Úgy látszik, becsíptem a bőrét, mert felordított, és a másik lábával felrúgott, mindennek elmondott. Betelt a pohár, felugrottam, és ki az utcára." Ez megalázóbb, mint kényszerből hullamosást vállalni. Az ügyhöz kapcsolódó egyik kérdésem: Vajon ilyen gonosz, goromba természettel verte meg a Teremtő, vagy az osztályharcos tan alakította ilyenné? Kideríthetetlen. A másik kérdésem pedig így hangzik: Aki embernek nem jó, jó-e egyáltalán bármilyen művésznek, akár operett-ripacsnak is? A világot jelentő deszkákon negédesen, kényeskedve énekelni , s az öltözőben egy emberbe bele rúgni, nehezen tehető egymás mellé. De lépjünk tovább.
Gróf Bolza Péternek fényképész a tanult szakmája, ám ma már biztosítási alkuszként céges ügyfelekkel foglalkozik. Szenvedélye a vadászat, s ez sem hanyagolható el, hiszen ez az apjának, és a család női ágán, anyai nagyanyjának is kedvenc tevékenysége volt, aki nem sokkal halála előtt még lőtt két őzbakot és egy szarvasbikát - mesélte a gróf. E család neve nem e könyvből ismert számomra. A háború előtti években Cserhátsurányban laktunk, ahol kedvenc nagybátyám Líber Kázmér volt a három falu - a már említett mellett - Herencsény és Cserháthaláp körjegyzője. Péter gróf, említést tesz arról is, hogy 1944-ben a tragikus sorsú Bethlen Istvánt, volt miniszterelnökünket, a Bolzák herencsényi kúriájukban is bujtatták. Ennek a történelmi eseménynek nagybátyám is részese volt. A Duna Tv éppen erről szeretett volna vele Surányban felvételt készíteni, de ezt súlyos betegsége már nem tette lehetővé.
Az elkommunizált vagyonért volt némi kárpótlás: 54 hektár gyenge minőségű föld. A kúriára nem tartottak igényt. Ám ennek ellenére megmaradt a herencsényi kötődés, derült ki a beszélgetés utolsó szakaszában, mert innen nősült, a felesége szinkronszínész és két gyermeket nevelnek.
Gróf Wenkheim Dickens Jeanne-Marie Dobozra tért vissza, ahonnan 1944-ben menekülniük kellett. Az apa, Wenckheim Lajos gróf ezt a döntését azzal indokolta, hogy "Valaki meg fog ölni bennünket, ha itt maradunk" Egy mai történet mintha alá is támasztaná a korábbi félelmeket. A falu közepén álló emlékmű vörös csillaggal "díszített." Ő és - ismereteim szerint a református tiszteletes - is tett határozott lépéseket ennek eltávolítására. Még a francia Le Figaro című újság is írt e küzdelemről. Én kettőezerben a Vasárnapi Újság egyik adásában szereztem tudomást a hajdani állampártiaknak a vörös csillaghoz való ragaszkodásáról és arról, hogy ezért életveszélyes fenyegetésre is sor került. Hozzászólásként még egy verset is fabrikáltam: Fertőz a bűnös jelkép? címmel. (Olvasható a Vérbíró című kötetben.) A küzdelem eredménye: az ötágú csillag új színt kapott, aranysárgára festették. Azt azért nem árt tudni, hogy Doboz a Viharsarok egyik települése.
A hosszú név is árulkodik valamiről, például arról, hogy az arisztokrata hölgy a XIX. századi nagy angol íróval, Charles Dickens-sel is rokonságba került.
Hogy mennyivel támogatta szeretett faluját? Ez és még sok érdekesség megtudható a könyv elolvasásakor.
Talán érdemes felsorolni, hogy kikkel beszélgetett még a könyv írója: báró Apor Péterrel, báró Aczél Ferenccel, királyi herceg Borbón Alessandroval, gróf Csáki Istvánnal, báró Fiáth Titanilla és Mariannával, gróf Jankovich Bésán Andrással, báró Jeszenszky Antallal, báró Kemény Endre, Zsigmond és Zoltánnal, gróf Kornis Tamással, gróf Markovits Kálmánnal, herceg Odescalchí Pállal, báró Perényi Jánossal, báró Puchner Károllyal, báró Riedel Lóránt és Miklóssal, báró Rudnyánszky Gabriellával, gróf Serényi Mariannával, gróf Wass Endre, Huba és Miklóssal, és királyi hercegi Wittelsbach Mária Teréziával.
Talán még annyit, hogy ez év decemberére elkészül a harmadik és egyben befejező kötet is.
