Arisztokraták ma - könyvismertetés, Adonyi Sztancs János, zsámbéki újság, Zsámbék, Páty, Biatorbágy, Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin, a magyar Szilícium-völgy döntéshozóinak lapja
Ez annak a könyvnek a címe, amely könyv Adonyi Sztancs János költő, újságíró, közgazdász munkásságának eredménye. Tartalmát azok a beszélgetések adják, amelyeket a huszonegy főnemesi család egy-egy tagjával folytatott a szerző, akit kiemelten érdekelt, hogy miből élnek ők ma, milyen nyomokat hagyott bennük az üldöztetés, hogyan látják a jövőt, és milyen családi legendákat őriznek az itt élő leszármazottak?
Ezekhez igyekszem én is kapcsolódni, a teljesség igénye nélkül.
Gróf Batthyány Bálint, aki 1996-ban települt haza a Batthyany Kultur-Press Kft többségi tulajdonosa.
Cége főként magyar nyelvű sajtótermékeket, könyveket exportál a világ minden tájára, s az egyik vevő a washingtoni kongresszusi könyvtár. Már a beszélgetés kezdetén kiderült, hogy Bálint úr idejétmúltnak tartja a címek és rangok használatát. Szerinte egy történelmi családból származónak a mai Magyarországon nem ezekkel kell kitűnnie, hanem azzal, hogy ellenáll a lépten-nyomon tapasztalható káros tendenciáknak, a csalásnak, lopásnak, hazugságoknak.
Élnek a családi legendák is. Ezek egyike arról szól, hogy az ármányos Zsófia anyakirálynő Ferenc József császár édesanyja felkínálta bájait az akkori szépségideált megtestesítő Lajos grófnak, a későbbi miniszterelnöknek, de visszautasításra lelt, s az sem kizárt, hogy Zsófia bosszúvágya is szerepet játszhatott a gróf agyonlövetésében az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot követően.
Gróf Bethlen Farkas sokak számára ismert hiszen Ő Verőce polgármestere. A találkozás így kezdődött: "Elnézést, hogy egy kicsit alulöltözött vagyok - szabadkozik -, de éppen most jövök a közmunkásoktól, reggel óta dolgozom velük a folyóparton. (…) Többen is a szememre hányták már, hogy miért izzadok együtt a cigányokkal, miért kaszálok, gereblyézek én is a közmunkásokkal. Egyszerű a válaszom: mert szeretem csinálni.".
A családi vagyonból nem maradt más, csupán az édesapja menekülésekor viselt csizmája és a hátasa kantára. Romániából kellett menekülnie, miután letöltötte börtönéveit, s ismét koholt vád alapján akarták felelősségre vonni. Itt is ki volt téve a család a fekete Volgás, bőrkabátosok zaklatásának . Az talán nem meglepő, hogy a polgármester a határon túli magyarság támogatását szívügyének tekinti. Erdélyben iskolát épít, Kárpátalján óvodákat újít fel csapatával.
Báró Vécsey Nóra nem leszármazottja Vécsey Károlynak, az aradi vértanúnak. A tábornok a család grófi ágához tartozott, de a rokonság fennáll. Nóra egyetemi hallgató, közgazdásznak készül. Vécseyek igazi katonás család. Csak tábornokból van módjuk hetet felmutatni. Családi tragédia is életre kél a beszélgetés nyomán. A szabadságharcot követő megtorlások idején, a szabadságharcban való részvétel és a császárhoz való hűség szembeállította apát és fiát. Olyan mértében, hogy az ős, sőt az ősök érdemeinek latba vetésével Károly grófot megmenthették volna a kivégzéstől, de az apa, Ágoston gróf, olyan levelet írt a bíróságnak, hogy a legsúlyosabbnál is súlyosabb büntetést mérjék fiára. A fiának azt üzente: örül, ha kivégzik, egy rebellis nem érdemel mást. Az újságíró arra lett volna kíváncsi, hogy Nóra kisasszonynak mi erről a véleménye. A válasz elől azzal tért ki, hogy apját kell erről megkérdezni, aki szintén polgármester, Szadán.
Herceg Eszterházy Antal nem csak a közismert hercegi család feje, hanem a magyar arisztokrácia jelképes vezetője is - olvashatjuk a családdal foglalkozó fejezet néhány soros bevezetőjében. Talán kevesen tudnak arról, hogy Napóleon 1809-ben szívesen látta volna II. Miklós herceget magyar királyként, s ezt követe útján a család akkori fejének tudomására is hozta. Ezt a császári elképzelést a herceg Habsburg-hűsége nem tette lehetővé. A herceg e megtiszteltetést azzal "hálálta" meg, hogy a követ fogadására Eszterházy rostélyost főzetett és ennek receptjét átadta néki, hogy vigye el a császárnak, jelezvén, hogy e konyhai remekkel köszöni meg a megtisztelő ajánlatot. Nagyon tudott élni. Sokat költött kultúrára. Ő rendelte meg Beethoventől a híres C-dúr misét, hogy csak egyet említsek ilyen irányú ténykedéséből. A hercegek egyike - másika nemcsak pénzelte a kultúrát, akadt közöttük kitűnő zenész a brácsás Fényes Miklós, és a zeneszerző nádor, Pál herceg, akinek Harmónia Caelestis című egyházikantáta-gyűjteményét az angolok ma is gyakran műsorra tűzik.
A herceg apja a második világháborúban önkéntesként vett részt. Budapest körülzárása után Sárisápon az oroszok fogságába került, sebesültként. Kórházba akarták küldeni, de a magyar kommunista gyűlölködők ez ellen erélyesen felléptek, népnyúzóknak nevezve az Eszterházyakat. Az oroszok átadták nekik, s ők a falu határában kivégezték.
Egy a sok érdekes kérdés közül: Hogyan éli meg a magyar arisztokrácia megsemmisülését? - így válaszol: "Célzatosan semmisítették meg a rendszerváltozás előtt, de ezt követően is - hangsúlyozta a herceg. A rendszerváltozás meghatározó politikusai és gazdasági nyertesei nem akarták, hogy a hagyományra, kultúrára támaszkodó régi elit újjáéledjen. (…) Mindazonáltal megható számomra, hogy maradtak még úriemberek az országban, kiváltképp az egyszerű emberek között és főleg vidéken. Azokról beszélek, akik öntudatosak és büszkék arra, hogy magyarok, hogy szabadok." A Herceg a fertődi kastélyban lakik, Szent Miklós napján be szokott öltözni Mikulásnak a környékbeli gyerekek legnagyobb örömére. Talán az sem lényegtelen, hogy a Jeruzsálemi Szent János független lovagrend nagyperjelje, és elnöke a Magyar Adófizetők Országos Szövetségének.
Gróf Teleki János a híres koltói kastély tulajdonosa arról ad hírt, hogy: " Leszakadt az ágy Petőfi és Szendrey Júlia alatt 1847. szeptember 9-én, hajnalban, amikor mint friss házasok Koltó felé tartva megszálltak Nagybányán - mondja huncutul a hetvenegy éves János gróf." Petőfi egyetlen arisztokrata barátja János gróf
dédapja volt, aki szintén nagy kedvelője volt a szebbik nemnek. Nagykárolyban kezdődött a barátság a Szarvas Fogadóban. Két társaság a szórakozásban egymásra talált, közöttük a két Sándor is. "Szervusz druszám!"- nyújtotta kezét az ősöm, mire Petőfi kissé bizalmatlanul így szólt: "Én még eleven gróffal nem beszéltem. Hát döglöttel beszéltél-e? - kérdezte dédapám a körülállók nagy derültségére." Sándor gróf jó barátja volt Liszt Ferenc, akit Oroszországba is elkísért. Ott még a cárné is megtetszhetett és fordítva - őrzi a családi hagyomány.
A könyv színes fotói közül számomra a legszebb gróf Tisza Katáról készült. A ifjú hölgy nemcsak elbűvölő, hanem ma már hirtelen felkapott írónő is. A vele folytatott beszélgetést bevezető sorok arról is szólnak, hogy "nemrég megjelent könyvében többé-kevésbé nyilvánossá tette, hogyan szoktak a bugyijába nyúlkálni." Egy 25 éves vonzó nő esetében talán nem egyedi történés ez. Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy a bugyinak ilyen feladata - vagy talán ilyen óhaja - is lehet.
A családját a románok meghurcolták. Nagyapját bebörtönözték, apját állami gondozásba vették, de őket megtörni nem tudták. Hét éve él Magyarországon, s ez az idő majdnem kevésnek bizonyult, hogy egy magyar lány - aki itt szerezte a bölcsész diplomáját, három könyve is megjelent, - megkapja a magyar állampolgárságot. Egy kínai vagy afrikai bevándorlónak - a hírek szerint az ügyvédek ennél sokkal gyorsabban tudnak nálunk állampolgárságot szerezni.
Írásai a trágárságoktól sem mentesek, derül ki a beszélgetés során, amely első olvasatra apai megrőkönyödést, és anyai könnyeket is eredményezett. A második olvasat viszont - talán az írói szándék kifejtésével együtt - arról győzte meg az ősöket, hogy a trágár nyelv csupán brutális szembesítés az elsekélyesedet emberi kapcsolatainkkal.
A könyvben jelenlévő 21 főnemesi családból hattal tettem kísérletet, hogy a számomra rendkívül érdekes, tanulságos könyvre felhívjam az érdeklődők figyelmét. Engem nem kellett arról meggyőzni, hogy ők a hajdani magyar értelmiség legjobbjai közé tartoztak, de ezt nem mindenki tudja így. Nem célom, hogy e családokat ért méltánytalanságokra összpontosítsak az idézetekkel, ez mégis talán a legfontosabb kérdés, hiszen a magyar értelmiség kiirtására , megtizedelésére, megfélelmlítésére való törekvéseket ezek a beszélgetések is jól hozzák, s azt is, hogy a kommunista fejekbe vert haszontalan, kizsákmányoló mivoltuk messze nem fedi a valóságot, hiszen az igazi elnyomás sem tudta megtörni őket, s nem siránkozással töltik ma sem az életüket, hanem igyekeznek hasznos tevékenységgel szolgálni a magyarság érdekeit, a haza ügyes-bajos dolgait. Feltűnő az is, hogy a családokat ért óriási vagyoni veszteség nem okozott lelki válságot a maiaknak. Teszik a dolgukat, az emberit.
Fontosnak tartom megemlíteni mindazok nevét, akiknek a családjáról itt nem esett szó, de a könyvben a családok ma élő tagjaival sor került a beszélgetésre: gróf Almássy Antal, báró Bánffy Miklós, gróf Benyovszky Móricné, herceg Festetics György, báró Gudenus János, főherceg Habsburg - Lotharingiai Mihály, gróf Hunyady József, gróf Károlyi László, gróf Nyári János, őrgróf Pallavicini Zita, gróf Pálffy István, báró Podmaninczky Erzsébet, báró Szalay - Berzeviczy Attila, gróf Széchenyi Kinga, gróf Zichy László.
Befejezésül talán még szólni kell arról, hogy az Arisztokraták ma II. című kötet elkészítése folyamatban van.
