Tel.: 20-921-6851
Postacím: 2073 Tök Pf. 10.
E-mail: ujsag@zsambekimedence.hu

2010. május
Európai lángos
Zsámbék-Tök-Wettenberg 1018 km

(a cikk a kép után folytatódik)

A koránkelés soha nem volt erősségem. Fél négykor felriadtam és már nem mertem visszaaludni.
2002-ben buszoztam utoljára, akkor megfogadtam, soha többé. Legalábbis jó darabig nem. De most szépen kértek, és a hírek szerint a buszon is jócskán akad majd üres hely, lehet mászkálni, oldalra dőlni, minden olyasmit csinálni, amire azon az emlékezetes tömött buszon nem volt lehetőség.

Hatra lesétáltam a csomagokkal a Dózsa György úti megállóba, vártam a buszt, ami Tökről indult. Ácsorgásomat meglátva megállt Horváth László zsámbéki alpolgármester és beszélgetni kezdtünk. Éppen belemelegedtünk volna a helyi ügyekbe, mikor ismerős busz húzott el előttünk. Na, ezek itt hagynak, mehetek haza és autózhatok egyedül, sok pénzért, gondoltam. De egy telefon megoldott mindent, visszajöttek értem. Állítólag nem láttak a bokortól - úgy látszik, már nagyon megszoktam a rejtőzködést a Nyakas-hegyi túlélő-túrák során. Elköszöntem az alpolgármestertől és felcuccoltam, a buszon vidám, ismerős arcok. Tényleg volt bőven hely, nekivágtunk az ezerkilométeres útnak.

13 órás út után szakavatott pilótáink szinte percre pontosan kézbesítettek ki bennünket a launsbachi (Wettenberg) Polgárok Háza elé, ahol vendéglátóink nagy örömmel fogadtak. Barátkozás, szálláskiosztás, vacsora, alvás.
Másnap a hivatalos program az újjáépített wissmari óvodában kezdődött, ahol minden zugból érdeklődő, mosolygós gyerekarcok és csillogó szemek kísérték élénk figyelemmel küldöttségünket.

(a cikk a kép után folytatódik)

A legtöbb időt az étkezőben töltöttük, ahol az óvodavezető elmondta, hogy igen nagy súlyt fektetnek a gyerekek egészséges táplálkozására. Az ezzel kapcsolatos útmutatásokat egy jókiállású tigris-kesztyűbáb segítségével mondták el a gyerekeknek. Felvetésemre, miszerint a tigris nem kimondottan műzlin és salátán éldegél a vadonban, a válasz az volt, ez ugyan igaz, de a gyerekek számára a tigris az erő és egészség szimbóluma, ezért esett rá a választás. (magam inkább medvepárti vagyok - a szerk.)

Amúgy érdekes belegondolni, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még nem kellett kifinomult marketing-trükkökhöz folyamodni annak érdekében, hogy a gyerekek mozogjanak és normálisan táplálkozzanak, de a mai, a számítógép előtt ellustult és elzsírosodott nemzedék számára ez létfontosságú, ha nem akarunk egy elhízott, mozgásképtelen, keringési-, emésztési- és izületi problémákkal terhelt, igazolványuk szerint egyébként fiatal tömeget kerülgetni hamarosan.

Az óvoda bemutatása után felkocsikáztunk a gleibergi várba. Sajnos, huzatos lett az idő, ezért a toronyba már nem mentünk fel. A séta azonban így is igen tanulságos volt, megismerkedtünk a középkori vár funkcionális részeivel, a csatornázás elődjét is beleértve.


Első sor balról jobbra: Menyhárt Kata delegációvezető, Tök, Thomas Brunner polgármester, Wettenberg, Árkos Antal, Ludwig Hankowetz Heimetverein Schambek (a cikk a kép után folytatódik)

Ezután jó hangulatú ebéd következett a vár éttermében. Külön megtiszteltetés volt lapunk számára, hogy az új wettenbergi polgármester, Thomas Brunner is asztalunknál foglalt helyet. (a képen jobbra)

(a cikk a kép után folytatódik)

A délutáni pihenést követően este került sor a szokásos kulturális programra. A helyiek is kitettek magukért, de a töki cigánykvartett fergeteges előadását nem tudták felülmúlni. Látványos műsorral lépett fel a Höcögő táncegyüttes is. Ezután a már szintén hagyományos ajándékosztás következett, amibe az eddigi kissé merev német metódust feloldandó egy kis színt vittünk. Mindig több ember mozgott a színpadon egyszerre, mint egy modern darabban, a nézők is igen jól szórakoztak. Az eseményt az új polgármester mellett a régi, immár tiszteletbeli polgármester, Gerhard Schmidt is megtisztelte jelenlétével.

(a cikk a kép után folytatódik)

Másnap, a Mennybemenetel Napján, ami munkaszüneti nap Németországban, került sor a hagyományos mesepiacra és kirakodóvásárra. Ennek egyik fénypontja volt a magyar stand, ahol frissen sütött lángost és jóféle töki bort mértek fiaink és lányaink. Egész nap hosszú sor kígyózott a magyar pavilon előtt, miközben kissé hátrébb a delegáció többi tagja szorgalmasan végezte a lángossütés fárasztó és kissé büdös munkáját. Nem beszélve azokról, akik a Heimatverein székházának pincéjében egész nap tésztát gyúrtak, nem sokat látva íly módon a vásári sokadalomból. Az időjárás is sokat enyhült az előző napihoz képest, nagyon sokan jöttek ki egy kis sétára, nézelődésre és fokhagymás magyar lángost enni.

(a cikk a kép után folytatódik)

A nap végét sajnálatos módon kis közjáték zavarta meg, melynek során egyik vendéglátónk közeli hozzátartozója is megsérült, tudomásunk szerint azóta már kiengedték a kórházból.

Péntek délelőtt megint adtunk a kultúrának, Giessen városában megtekintettük a nagy népszerűségnek örvendő matematikai múzeumot. A múzeum kialakítóinak sok fejtörést okozhatott, hogyan rendezzék be a kiállítást, de állíthatjuk, sikerrel oldották meg a problémát. Egész nap eljátszottunk volna a trükkös eszközökkel, tárgyakkal, de már megint menni kellett - enni.

Vendéglátónk, Leibold-Meid úr, az előző számunkban bemutatott giesseni Meid divatáruház tulajdonosa hívta meg Tök község delegációjának vezetőjét és főszerkesztőnket a nemrég felújított áruház felső szintjére egy szerény ebédre, melynek fő fogását spárga sült hússal képezte.

(a képen szereplő TRex szerencsére nem vett bennünket észre)

A spárga nagyon népszerű arrafelé, sokan ráálltak a termesztésére és próbálnak megélni belőle. Talán nem is sikertelenül, mert pl. a Kaufhof melletti standon 7.90 volt kilója, azaz nagyjából jobbféle hús árában.

Este buli volt, pontosabban bajor stílusú est a közeli Polheimben. A németek nem kispályáznak, a hatalmas sátorban négyezernél is több ember volt. Először kisebbfajta pánikroham tört rám, amit csak felerősített a meleg, a füst és a nagyon hangos zene. Később megpróbáltam átvenni a ritmust a régi mondás, "Rómában tégy úgy, mint a rómaiak" mintjára, többé-kevésbé sikerült. Talán a zene is halkabb lett közben, vagy a fülem dugult be, mindenesetre magam is kipróbáltam a pad tetején táncolást. Itthon ezt úgy sem nézik túl jó szemmel a legtöbb vendéglátóipari egységben. Rajongóim megnyugtatására tényszerűen közlöm, mindeközben sikerült színjózannak maradnom, noha nagyvonalú vendéglátónk, mint VIP-szponzor jóvoltából korlátlan étel- és italfogysztásra lett volna lehetőség. Amivel nem éltem, egy kis pohár sört leszámítva. Ezzel együtt kettőkor kerültünk haza, másnap (aznap) meg már szombat volt.

(a cikk a kép után folytatódik)

Délelőtt összeállt egy kis bevásárló csapat és hol máshol lehet ilyesmit a "leggünstigebbül" végrehajtani, mint a bolhapiacon. Magam is lőttem néhány tetszetős apróságot pár euróért, többek között egy kisebb szekérkereket, hátha jól jön útközben. (szerencsére nem volt rá szükség)

Délután a wissmari Holz-Technik múzemum előadótermében került sor a partnerkapcsolati találkozó hivatalos értékelésére és befejezésére, valamint a további tervek egyeztetésére. Ezt követően jó hangulatú rövid baráti összejövetelen búcsúztak el vendégek és vendéglátók egymástól az egyik környékbeli söröző különtermében az augusztusi viszontlátás reményében.

A vasárnapi hazaút is nyugodtan telt, bár a busz ablakán kitekintgetve szomorúan láttuk a rengeteg víz alá került területet. Este kilenc után néhány perccel menetrendszerűen - és zuhogó esőben - megérkeztünk a töki művelődési ház elé. Szép volt, jó volt, köszönet mindenkinek.

Árkos Antal
Vissza az oldal tetejére ... >>>
Vissza a Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin főoldalára ... >>>