Gurul a kisbusz az autópályán. Építkezés, sáveltolás, sávszűkítés, minden, mint a búcsúban. Persze táblák is, piros szegéllyel, számokkal. Egyszercsak szirénázás, villogás. Naná, hogy nekünk szól. Mellénk ér, int, bevezet a parkolóba. Odajönnek mindketten, az egyik beszél, korrekt, udvarias. 80 wurde elrlaubt, Sie haben 110 gefahren. Satöbbi. És a vége: tréccik éjró - "osztrákul". A sofőr néz rám. Megvonom a vállam: harminc, fizesd ki, máskor majd jobban figyelünk. Értette ő, csak nem hitte. Max kilenc rugó még háromszázas árfolyamon is. Itthon mennyi lenne? A háromszorosa?. És a jövedelmek arányában? A háromezres vidékirendőr-fizetés egy százada. Legyen mondjuk ezer forint? Ehhez képest be akar szedni a kapzsi (magyar?) állam, pontosabban a végtelenül túlfejlett, rákosan elburjánzott menedzserszocialista-ál(lam)kapitalista bürokrácia hűsz-harminc-ötvenezer forintot. Kitől? Szegény embernél nincs ennyi pénz. Módos meg plasztikot hord magával.
Majd leüljük. Napi ötezerért, hát hogy a fenébe ne. Ki keres ennyit? (békávé, máv stb. igazgatók, fő-, kör- és aljegyzők kivételével) Harminc nap, 150 netto. Plusz teljes ellátás, víz, villany, fűtés, kaja, ruha, tv, net, fitness, könyvtár, társaság, miegyéb. Másik százas.
Merre van az a börtön?
