Régen, ha az ember felhívott egy céget vagy egy intézményt, emberi lény vette fel a telefont, aki - hangulatától és a belső utasításoktól függően - a "tessék"-től az "XY cég/intézmény, jó napot kívánok"-ig terjedő skálán szólította meg a gyanútlan hívót. Ezután pedig vagy sikerült elérni az illetékest, vagy nem.
A műszaki fejlődés azonban töretlenül tarolt, divatba jöttek az automata híváskezelő rendszerek, népiesen kólszenterek. Tudják, az az ügyfélbosszantó rendszer, ahol adószámunk és telefonszámunk hányadosának kerekített értékét begépelve máris egy újabb almenüben találjuk magunkat. A telefonszámla ketyeg közben, ha olyan rosszindulatú lennék, amilyen vagyok, feltételezném, hogy a rendszert alkalmazó cég év végén tetemes visszatérítést (bónuszt) kap a telefontársaságtól. Ha közben zene is szól, annál jobb, miután az tudvalevőleg jogdíjköteles.
Persze vannak helyek, ahol megpróbálnak a gépnek emberi arcot adni. A minap felhívtam egyik kedvenc pártomat, a következő szöveg fogadott: "Ön a Magyar Szocialista Párt székházát hívta. Ha miniszterelnöknek jelentkezik, nyomja meg az egyes gombot. Ha pártelnöknek, nyomja meg a kettes gombot. Köszönjük hívását." Nagy dolog a technika.
