Riadt majom - avagy indul az idegenforgalmi szezon
Ha néha a belvárosban akad dolgom, a Gellérthegyen parkolok. Itt még nem mindenütt szaporodtak el a félkarú rablók. A sziti ca. negyedóra, a hídon átkelés huzatos időnként.
Dolgom végeztével legutóbb is sétálok visszafelé. A hegy lábánál olyan könnyednek éreztem magam, nosza hajrá, futás felfelé a lépcsőkön. (Gellért püspök csak nézte). Félúton már csökkent a szufla, ürügyet kerestem a pihenésre. Bele is botlottam egy kisebb csapatba, de valahogy ismerős volt a felállás.
A korláton egy barnabőrű úriember ült, előtte kisasztal, az asztalon három rózsaszínű (szénsavmentes) kupak. A boldog kilencvenes években még gyufásdobozt használtak (az ittapiros-holapiroshoz) Az asztal körül három külföldi, hozzájuk csapódtam szuszogni. Erre aszondja nekem a tesó hibátlan grammatikával: Where are you from? Há' én csak innét Zsámbékról, kommunikálok vigyorogva. Ő is vigyorog, lejattolunk. "Mutatok neked néhány trükköt". Nekem ne mutassál, baeg, ott nőttem fel a nyóckerben, minden trükköt ismerek. Vigyorog megint, elköszönünk. Magukra hagytam a gyanútlan külföldieket, néhány eurójuk bánhatja. Mi annak idején úgy mondtuk a téren: leveszik őket, mint a riadt majmot.
