Kezembe került a minap egy komoly írásmű. Mondhatjuk pénzügyi-társadalmi elemzésnek is. Mindjárt a 4. oldalon a következőt írja a szerző:
"Ma az élet Nyugatra távozott, s úgy rémlik, mintha az ember hatalmas, elhagyatott temetőn haladna keresztül. Iskola nincs, utak nincsenek, a kormányzat a lehető legrosszabb, az igazságszolgáltatás meg-vesztegethető, a hatósági személyek fertelmesek, az adó túlságosan nagy, a törvények képte-lenek, és mindenütt restség és fanatizmus uralkodik"
Ez igen, nem cifrázza, rögtön bele a közepébe. Megnézem már, ki ez a szókimondó ember, hátha bizniszelhetünk valamit. Esetleg készíthetnék vele egy interjút, lapunk olvasói szeretik a szókimondást. Visszalapozok a borítóhoz. Úgy hívják az urat, hogy Emile Zola, a neve talán ismerős egyeseknek. A fenti sorokat pedig 1891-ben írta. (A pénz - fordította Bajomi Lázár Endre)
