Ponzi scheme. Pilótajáték. Miért van egy angol kifejezésnek olaszos hangzása? Charles (Carlo) Ponzi szegény olasz bevándorlóból lett dollármilliomos - mai dollárban mérve milliárdos - a húszas évek Bostonjában. Az ötlet egyszerű volt, még eredetinek sem nevezhető. Pénzt kért kölcsön, a szokásosnál jóval nagyobb hozamra - ez mindig beválik. A kezdőtőkéhez persze kellett valami felvezető szöveg, de az európai bélyegkuponok tetemes haszonnal való beválthatóságának ígérete csak fedősztori volt. Az első befektetők megkapták a (később belépők pénzéből) a jelentős nyereséget , ennek híre ment, a többi (befektető) pedig jött magától. Amíg az új belépők száma meghaladta a "régiekét", addig a dolog működött. De az új belépők egyszercsak elfogytak (mindig elfogynak) és gond lett a kifizetésekkel. Ennek is híre ment, hirtelen sokan akartak kilépni és összedőlt a kártyavár.
A klasszikus nyugdíjrendszer hasonlóan épül fel. Amikor kitalálták, a szóbanforgó országokban pozitív volt a népszaporulat és alacsony a várható élettartam. Sok embertől vontak (viszonylag kevés) járulékot, kevés embernek fizettek (viszonylag sok) ellátást, mindenki jól járt. A demográfiai trend azonban ezekben az országokban megfordult, a várható élettartam ugyanakkor megnőtt. Most egyre kevesebb aktív korútól vonnak járulékot, miközben egyre több nyugdíjas részére kell(ene) ellátást fizetni. Nem megy. A mostani harminc-negyvenesek egy része felismerve a dolog pilótajáték jellegét és azt, hogy a bili előbb borul, mintsem ők nyugdíjat kapnának, igyekszik érthető módon minimalizálni a járulékbefizetését, ami gyorsítja a rendszer bedőlését. A gazdagabb országok persze tovább tudják húzni az időt, a (nyugat-európai) nyugdíjalapok az elmúlt évek részvénypiaci fellendülése során busás profitra tettek szert. Ennek azonban - egy időre mindenképpen - vége, ugyanezek az alapok mostanában veszítik el tavalyi, tavalyelőtti nyereségük tetemes részét.
A szegényebb országoknak marad a hitelfelvétel a nyugdíjkassza növekvő réseinek betömködésére. De ez olyasmi, mint amikor a munkanélküli hitelből plazmatévét vesz., a probléma csak nő. És jönnek a "bevált" eszközök: korhatáremelés, infláció felpörgetése, a nyugdíj járulékoltatása, megadóztatása, végső esetben csökkentése.
Azt kérdik, mi lett Carlo Ponzival, az egykor ünnepelt olasz-amerikai "üzletemberrel"? Szegényen, betegen, rajongóitól elfeledve egyedül halt meg egy brazil hajléktalankórházban.
