A polgármester bemutatkozik
Baksa László, Tök

Folytatjuk a Zsámbéki-medence polgármestereit bemutató sorozatunkat



Önt nagyon sokan ismerik a környéken. Mégis arra kérem, hogy a távolabbi olvasók kedvéért mondjon néhány szót önmagáról.
Régóta itt élő református családból származom. A rokonság az idők folyamán szinte az egész környéket átszőtte, vannak családi kapcsolataim Mányon, Szomoron, Zsámbékon, Perbálon. Eredetileg autóvillamossági műszerész vagyok, majd autófényező vállalkozóként dolgoztam egy műhelyben, amit barátaimmal közösen béreltünk. De dolgoztam harangozóként is.

Minden bizonnyal ez a sokoldalú ismertség játszott közre abban, hogy 1990-ben, az új önkormányzati rendszer kialakulásakor megkeresték a községből, vállaljon közéleti szerepet.
Ahogy a nyolcvanas évek végén szabadabbá vált a levegő, éltem az alkalommal és beléptem az akkori MDF-be. Az ő színeikben választottak meg önkormányzati képviselőnek az első ciklusban. 1992-ben megalakulásakor beléptem a MIÉP-be, most egyike vagyok Magyarország 3 "miépes" polgármesterének.

A frissen alakult önkormányzatok rengeteg - közöttük sok, ma már megmosolyogtató - gonddal szembesültek.
Nehéz idők voltak, de errefelé mindig nehéz idők járnak. Otthonról hoztunk olajat az egy szem öreg olajkályhába, hogy ne fagyjunk meg a testületi üléseken. A megalakuló hivatalnak a volt termelőszövetkezet egy félreeső épületében szorítottunk helyet, egy szál csupasz villanykörte jelentette a világítást, az ajtók alatti réseket rongyokkal tömtük be. Volt olyan reggel, hogy hóeltakarítással kezdtünk, kisöpörtük a szél által behordott havat az "irodából".

Az indulás napi nehézségeinek megoldásán túl mi volt az első testület előtt álló legsürgetőbb feladat?
A lakosságnak régi óhaja volt, hogy Tök község ismét önálló település legyen. Tulajdonképpen nem volt különös bajunk a Zsámbékkal meglévő "társbérlettel", de a két község múltja, hagyományai mindig is különböztek. Az önállóság 1990-es kimondása volt az első jelentős eredményünk.

Tavaly harmadszor választották meg polgármesternek.
Negyedszer. Az első ciklus kedvező tapasztalatai után 94-ben polgármesternek is jelöltek, a választást megnyertem. 98-ban is megválasztottak, de a testület egy jelentős része úgy gondolta, hogy más vezetéssel eredményesebben működhet. Én nem álltam az útjukba, néhány hónap után lemondtam, hadd lássuk, mire mennek.

Nem érte a dolog kudarcként?
Semmiképpen. Úgy gondoltam, kapjanak mások is lehetőséget a bizonyításra. Ezalatt visszamentem az autósműhelybe dolgozni.

2002-ben ismét polgármester lett.
Természetesen továbbra is figyelemmel kísértem a község közéletét, eljártam testületi ülésekre, beszélgettem az emberekkel. Ők azután megint engem választottak.

Milyen örökséget vett át?
Viszonylag zökkenőmentesen tudtuk folytatni a munkát. Persze, a pénzügyeknél szükség volt egy kis kiigazításra.

Ha már pénzügyek: egy időben még az országos sajtó is felkapta a község nevét az ÉTV Kft. (Érd és Térsége Vízmű Kft.) privatizációja kapcsán.
Tök község mindössze élni kívánt a szerződés szerinti elővásárlási jogával. Ez sokaknak sértette volna a pénzügyi - sőt, egyes esetekben politikai - terveit, ezért minden módon támadtak bennünket, bevonva a médiát is.

A bírálók legfőbb ellenvetése az volt, ugyan, honnan lenne egy kis falunak ennyi pénze?
Erős - és hangsúlyozottan hazai - befektetői csoporttal folytattunk komoly tárgyalásokat. A pénz rendelkezésre állt. A víz stratégiai nyersanyag, sokak szerint az olajkorszak utáni háborúkat már a vízért vívják majd. Azt tartanám helyesnek, ha a víz és a szintén stratégiai fontosságú elosztórendszer magyar kézben legyen.

Úgy tűnik, ez a hajó - ha már víz - elment. Min bukott meg a nagyívű elképzelés?
Egyrészt a többi tagtelepülés nem tartotta szakmailag alkalmasnak az általunk képviselt befektetőt a vízrendszer üzemeltetésére. Másrészt pedig nekünk kellett volna pénzügyi kötelezettséget vállalni, amit az Ötv. vonatokozó passzusának értelmében csak a költségvetésünk 30%-áig tehettünk volna meg, itt pedig jóval nagyobb összegről volt szó.

Lett volna még egy lehetőség tavaly, Zsámbék tulajdonrészének megvásárlása.
Ez viszonylag csekély tulajdoni hányadot jelentett volna. A befektetők némi habozás után úgy döntöttek, hogy nem élnek ezzel a lehetőséggel.

Ha már Zsámbék. Úgy halljuk, hogy az "iskolaügy" kapcsán elmérgesedni látszik a korábbi jó viszony.
Megértjük, hogy Zsámbék pénzügyi nehézségekkel küszködik, részben az előző ciklus okán. Nem hisszük azonban, hogy ezeket a jóval kisebb Tök település rovására kellene megoldani.

Miről is van szó tulajdonképpen?
Tökön nincs általános iskola, a töki gyerekek részben Zsámbékra, részben Perbálra, részben máshová járnak iskolába. Létezik egy régebbi szerződés, mely szerint Tök - anyagi lehetőségeihez mérten - hozzájárul a zsámbéki iskola fenntartásához. Ez az előző években évi 3-5 millió forintra rúgott. Idén azonban a zsámbéki önkormányzat jóval nagyobb összeget (18 millió Ft) követel tőlünk, ráadásul visszamenőleg is igényeket támasztottak, amit végképp furcsának tartunk. Mintegy hatvan gyerek jár át Tökről Zsámbékra, miattunk nem kell több tanárt foglalkoztatni, a fűtés sem kerül többe emiatt (sőt - a szerk.), a megemelt normatívát viszont megkapja az iskola. Ez már csak azért is jól jöhet nekik, mert tudomásunk szerint sok zsámbéki gyerek sem a helyi iskolát választja, különösen a felsőbb tagozatokban. Tökön - eltérően az országos átlagtól - egészséges a korfa, viszonylag sok a gyerek. Ha nem mehetnek Zsámbékra, majd mennek máshová.

(Magunk sem értjük a zsámbéki hozzáállást. Tudomásunk szerint máshol egyre nagyobb verseny folyik a rossz demográfiai helyzet miatt születő egyre kevesebb gyerekért, hiszen ha nincs gyerek, nincs tanuló, akkor felesleges az iskola is, de feleslegessé válnak az azt üzemeltetők is, igazgatótól portásig. Az a tény, hogy a Zsámbéki-medence térségében az országos átlagnál kicsit kedvezőbb a demográfiai helyzet, szerencsés adottság, aminek örülni kellene, nem szembemenni a trenddel - a szerk.)

Per lesz?
Mi szeretnénk a dolgot békésen rendezni, de nem kívánunk aránytalanul nagy részt vállalni a zsámbéki iskola fenntartásában. A per a hazai joggyakorlatot ismerve leginkább csak az ügyvédeknek jelent pénzt, de ha nem tudunk megegyezni, állunk elébe. Amúgy is furcsának tartjuk, hogy még több pénzzel járuljunk hozzá egy olyan iskola fenntartásához, amelynek iskolaszéki üléseire - pedig mint fenntartókat kötelező lenne - nem hívnak meg bennünket. A másik dolog: nem vagyok teljesen naprakész a számadatokat illetően, de meg kellene nézni, hogy mennyi az egy gyerekre jutó költségvetés a zsámbéki iskolában és máshol. Esetleg ezen is lehetne takarékoskodni valamennyit.

Pedig megegyezés kell, már csak a kistérségi együttműködés miatt is. Persze, itt is vannak változások. Önök mentek volna Budaörs irányába, vagy maradtak volna a pilisi csapatban?
Miután Perbál is, Zsámbék is maradni akar a pilisi kistérségben, nekünk, mint két oldalról közrefogottnak már nem volt választásunk. Pedig talán érdemes lett volna megfontolni a váltást, különösen úgy, hogy Páty, Telki és Budajenő menni akar, és a legnagyobb, Budakeszi is.

Másik nagy együttműködési terület az infrastruktúra. Mi hír az elkerülő útról?
Ellentétes információkat hallottunk. Ismerve a központi költségvetés sanyarú állapotát, inkább a pesszimista verzióra szavaznék.

Már hogy ebben a ciklusban semmiképpen nem kezdődik el az építkezés?
Már hogy…

…és a töki költségvetés?
Köszöni szépen, jól van. Legnagyobb tervünk a még kiépítetlen szennyvízhálózat megvalósítása, talán adódik valami pályázat. Tavaly is volt egy, de még az önrész előteremtése is gondot okozott volna. A tervek mindenesetre készen vannak, a kivitelezés összköltsége a jelenlegi árakat figyelembe véve ca. 550 millió Ft-ra rúgna. Folyamatosan figyeljük a pályázati híreket. Volt szó a kistelepülések kiemelt támogatásáról, most inkább csend van ebben az ügyben. A központi költségvetés helyzete nem ad okot túlzott optimizmusra.

Egyéb tervek?
Az egyéb ügyekben szerény anyagi lehetőségeink ellenére is tudunk haladni. Folytatódik az új buszmegállók építése, készülnek a járdák. Felújítottuk a Művelődési Házat, elkészült a temető parkolója. Nagyon szeretnénk egy új játszóteret is, régi elképzelés egy hangulatos kávézó-borház együttes megvalósítása is.

Templom?
A református templom felújítását - új tető - a Református Egyház finanszírozta, de az önkormányzat ahol tudott, természetesen segített, szállítással, anyagbeszerzéssel stb.

Mit tart több cikluson átívelő polgármestersége legnagyobb eredményének?
Sikerült közös munkával megóvnunk a település falusias jellegét, noha közben kiépült a korszerű infrastruktúra. Megőriztük a Nyakas-tető érintetlenségét, nem áldoztuk fel rövidtávú előnyökért a földjeinket a lakóparkos nyomulás oltárán. Továbbra is élhető természeti környezetet tudunk biztosítani az itt lakóknak és a később ideköltözőknek.

Árkos Antal

---