Ne ijedjenek meg, kiküldött munkatársunk nem Fekete-Afrika mélyéről ordította műholdas telefonba tudósítását, miközben feje fölött éppen a menetrendszerinti géppuskás-rakétás összecsapás zajlott a helyi hadurak között a dzsungelbeli gyémántbánya tulajdonjogáért. Csupán itt járt a szomszédos Tatabányán.
(A cikk a kép után folytatódik)
A zsámbéki Légvédelmi Múzeum megnyitója után a hangulatos Szomor-Gyermely-Tarján útvonalon közelítettem meg az egykori bányászvárost. A régi egyest keresztezve hamarosan egy lakótelepen találtam magam, majd némi kóválygás után megleltem úticélomat, a Paradicsomkert városrészt. Sikeresen elintézve egy kisebb üzletet engedélyeztem magamnak egy rövid városnézést. Feltűnt egy impozáns, modern épület, messziről valami plázának látszott. Közelről is. Falán nagy omega jel volt, de a görög betűket nem ismerók kedvéért ki is volt írva, hogy Omega Ház. Bent alig lézengett néhány ember, az üzletek nagyrészt zárva voltak. Miután minden olyan újnak nézett ki, arra gondoltam, hogy néhány bérlő már a nyitás előtt beköltözött. Mint később megtudtam, tévedtem sajnos. Ahogy a kevés nyitvatartó üzlet egyikében elmesélték, a mindössze két éve megnyitott bevásárlóközpont az érdektelenség és a fogyatkozó vásárlóerő miatt a bezárás küszöbére jutott. Hiába a szép épület, a számos tetszetős üzlet Szóba került sok minden, a gyenge marketing is, de a tény valószínűleg az, hogy a város és környéke nem tud még egy plázát eltartani a központibb fekvésű és jobban bejáratott Vértes Center mellett.
Tovább is álltam, átgurultam a belvárosba. Miután a Közművelődés Házával szemben találtam kényelmes parkolóhelyet, gyalogosan indultam útnak. Első állomásom a korszerűnek mondott-gondolt új posta volt. Magam nem voltam túlságosan elragadtatva a gépek újabb térhódításától. Hiába kaptam meg a soron következő hívószámot, egy egyszerű levélfeladással közel fél órát voltam kénytelen eltölteni. Mikor sorra kerülvén mindezt megemlítettem a szemmel láthatóan feszült és túlterhelt ügyintézőnek, a panaszkönyvet javasolta. "Inkább cikket írok" - mondtam, és lőn. Gondolom, a rendszert fejlesztők, eladók már megkapták a pénzüket, talán a beruházást intéző "illetékesek" is. Az ügyfelek meg várnak és/vagy anyáznak. De úgy kell nekem, miért nem adtam fel a levelet reggel Zsámbékon.
A sétányon feltűnt, hogy viszonylag sok az utcán kóválygó lumpenkülsejű, kéregető, házaló stb. Legalábbis legutóbbi látogatásomhoz képest. Igaz, ebben az is közrejátszhatott, hogy akkor csÍpős koratavaszi idő volt, nem igazán kedvező az utcai életmód számára. Mindegy, betudtam a válságnak. Viszont akiktől útbaigazítást kértem - többször is - mindig igen kedvesen voltak segítségemre.
Átsétálva a belvároson betértem az említett Vértes Centerbe. Itt nem volt pangás, de szintén elég vegyes volt az "emberanyag". A vizuális megítélésben közrejátszhatott az az idén elterjedt "divat" is, hogy még külsejük alapján jobb módúnak gondolt emberek is igénytelen lapos kínai gumipapucsban, gyakorlatilag mezitláb lófrálnak az utcán. Ezek után nem csodálkoztam, hogy a belvárosi zokniárus cigánygyerek már mindenféle árengedményt kínált - ilyen mezitlábazós divat mellett bizonyára pang a zoknibiznisz (is). Azért kíváncsi lennék, hogy a strandpapucsban az utcán lófráló népek hány százaléka indítja a hazaérkezést egy alapos lábmosással.
Az evésről megfelelő választék híján lemondtam, se kínaihoz, se sültkrumplihoz nem volt kedvem. Korgó gyomorral cserkésztem be autócskámat és gurultam át a már többször jól bevált Intersparhoz sajtos kifliért. A Turulmadár ezúttal idő hiányában bánatomra kimaradt.
