Tel.: 20-921-6851
Postacím: 2073 Tök Pf. 10.
E-mail: ujsag@zsambekimedence.hu

I. évfolyam 2. szám 2004. november-december

2004. december 9.

Újabb regionális társulás – kényszerből?

Kötelező vagy önkéntes társulásban érzik-e jól magukat az önkormányzatok. Nyilván ott, ahol nagyobb hasznára lehetnek az általuk vezetett közösségeknek. Ezek a gondolatok vetődnek fel az emberben, amikor egy újabb kistérségi társulás kötelező létrehozásáról hall hírt. A kérdés egyelőre nem eldönthető.

A közlemúltban a medence önkormányzatainak viharos sebességgel kellett döntést hoznia, belépnek-e egy kormányrendelet által kötelezően előírt társulásba vagy sem. A probléma

A kistérségekről szóló 244/2003. (XII. 18.) számú kormányrendelet meghatározza, hogy mely önkormányzatok, mely településekkel alkotnak közös térséget, illetve előírja, hogy kistérségi fejlesztési tanácsot kell létrehozniuk. E kényszer alól egyetlen kibúvási lehetőség kínálkozik: ha helyette többcélú kistérségi társulást alakítanak.

A rendelet értelmében a Zsámbéki-medence hét, a pilisi térség tíz, valamint Budakeszi önkormányzata alkot egy kistérségi társulást.

Pilisvörösvár polgármesterének meghívására a tizennyolc település polgármesterei két alkalommal – november 16-án valamint 22-én – tanácskoztak, és arról döntöttek, hogy megalakítják a “Pilis-Buda-Zsámbék” Többcélú Kistérségi Társulást. A társulás létrejöttéhez az összes település egyetértése szükséges.

A döntésben két tényező játszott fontos szerepet. Egyrészt az alacsonyabb anyagi hozzájárulás, amely társulás esetén 100 Ft/év/fő.(bejelentett lakos), tanács esetében pedig településenként több millió Ft. Másrészt az a tény, hogy a kistérségi társulás lehetőségei sokkal szélesebb körűek, mint a kistérségi fejlesztési tanácséi.

Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy miért kell például Zsámbéknak ilyen jellegű társulásba belépni és tagdíjat fizetni, hiszen a térség számos önkormányzatával együtt a Zsámertnek már tagja?

Jól tudjuk, hogy a Zsámert önkéntes alapon jött létre, az újabb létrejöttében viszont tetten érhető bizonyos állami kényszer. Ebből következik, hogy a regionális pályázatok kiírásakor nem az önkéntes társulások szempontjait tartják szem előtt. A kistérségi társulások részére meghirdetett pályázatok jelentős részéből a Zsámert és hozzá hasonló szerveződések – a dolgok természetéből adódóan – kevés lehetőséget és anyagi támogatást fognak kapni.

Érdemes megjegyezni, hogy a kistérségi fejlesztési tanácsok lehetőségei, kizárólag az elnevezésükben hordozott feladatokra korlátozódnak. Ezzel szemben a társulás jóval szélesebb körben tevékenykedhet és hajthat hasznot a benne résztvevő önkormányzatoknak. Tevékenysége kiterjedhet szociális és gyermekjóléti intézményi és alapellátási, egészségügyi alapellátási területre, nyilvános könyvtári feladatok fejlesztésére, szilárd vagy folyékony hulladékgyűjtés szervezésére, az állati hulladékok gyűjtésének és ártalmatlanításának közös szervezésére, útkezelői (üzemeltetői és fenntartási) feladatok a közbeszerzési eljárások közös szervezésére és bonyolítására, a belsőellenőrzés és a közoktatás aktuális feladatainak megoldására. Az egyes tevékenységek tovább bonthatók. A közoktatás megoldandó, fejlesztendő területei például a következők szerint: a gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés és gondozás, a fejlesztő felkészítés, a nevelési tanácsadás, a logopédiai ellátás, továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás, gyógytestnevelés területeire.

A többcélú kistérségi társulások feladataik megoldásához pályázatok útján jelentős központi támogatásokat szerezhetnek. Bicske polgármestere, Szántó János is jelen volt az első megbeszélésen és elmondta, hogy a kistérségükben már működő társaságuk ebben az évben, a kiírt pályázatokon több mint százmillió forintot nyert, amit a működés technikai, tárgyi megalapozására kellett felhasználniuk. Jelentős összeget fordítottak például a gyógypedagógiai eszközök, tornaszerek beszerzésére.

A társaság megalakításával kapcsolatos megbeszélés, a társulási megállapodás megalkotása arról tanúskodott, hogy három térség tizennyolc településének közös ügyét rugalmasan, egymás érdekeire figyelve is meg lehet oldani. A polgármesterek annak reményében váltak el egymástól, hogy együttes elképzelésüket a testületek megerősítik, s így a megállapodást november 30-án aláírásukkal hitelesíthetik.

(Lapzárta után érkezett a hír: az aláírás minden érdekelt részéről megtörtént.)

Természetes, hogy néhány kérdés is felvetődhet, a társaság tevékenységével kapcsolatban. Például, hogy a felsorolt fejlesztések keretébe illeszkedő, már meglévő rendszereknek mi lesz a sorsa, illetve hogy miként üzemeltethetők a kistérségen kívüli településekkel közösen? Megszűnésüktől nem kell tartani, sokkal inkább fejlesztésükre lehet számítani.

Feltehetjük persze a kérdést: van-e benne állami kényszer? Ha van, sérti-e az önkormányzatiságot? Közvetlen kényszer nincs, de választási kényszer igen. A társulásból három év elteltével akár ki is lehet lépni. További kérdésem csupán annyi: Vajon milyen feltételekkel? Később majd ez is kiderül. Az önkormányzatiság sérelmének megítélését pedig a tisztelt Olvasóra bízom.

Domokos Kázmér


Vissza az oldal tetejére ... >>>
Vissza a Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin főoldalára ... >>>