Egy kisebb, vagy inkább nagyobb csoda történt a Zsámbéki-medencében május 10-én. A gyanútlan kiránduló, földműves, kutyasétáltató, kocogó, vagy lovasember a térség földútjain egyszercsak arra lehetett figyelmes, hogy találkozik egy kerékpárossal, aztán tízzel, százzal, több százzal. Látszólag minden normális. Szép tavaszi időnk van itt a pátyi pampákon. A madarak a levegőben tavaszi boldog násztáncukat járják, a legelőn a nyájat pulikutyák terelik. Amott kecskenyáj fürkész kíváncsian. Még távolról idehallatszik a tehéncsorda kolompja is. A télen kifagyott, nyáron kiégett mezőt számtalan vadvirág díszíti. Köztük rengeteg bogár lármásan készül nemzetiségük újjászületésére.
Így volt ez mindig, de most valami mégis más. Vibrálás van a levegőben, bizsergés a kezekben, izgalom a lábakban. Mint a hangyák, a tájból mindenfelől kerékpárosok tűnnek elő. Kisebb, nagyobb csoportokban. Van aki lemarad, van aki siet, de mindenki segíti a másikat. A szórványos érkezőkből lassan összeáll a folyam. Etyektől Perbálig, Nagykovácsitól Herceghalomig az egész medencében bringára pattant, aki tehette. Apró gyermek és nyugdíjas együtt tekert. Hova is? E lap hasábjain már beszámoltam a zöldutas mozgalom lényegéről és céljairól. Emlékeztetőül: a nem motoros közlekedés számára kialakítandó útvonalhálózat, ami feltárja az épített és természeti értékeinket, támogatja a helyi kézműves- és élelmiszeripart. Végre elindultunk!
Ez a program már nemzetközi szintű, kiterjedt majdnem egész Európára. Hazánkban és a régiónkban is több ilyen helyi szerveződés létezik. Összefogva közös hálózatot alkotnak lassan az egész országban. A szervezők ezen utak mentén olyan hagyomány teremtő rendezvényeket szerveznek, amelyek megmozdítják a helyi lakosságot. Ehhez a nemzetközi kezdeményezéshez csatlakozott most a BudaVidék Zöldút Szövetség /BVZ/, sok munkával. A helyi civil szervezetek, és lelkes magánszemélyek összefogásával lehetőség nyílt rá, hogy kijelöljünk a Zsámbéki-medencében egy olyan útvonalhálózatot, amely az ősi hadi- és szekérutakat követi, távol a motorizált világtól.
Az ünnepélyes megnyitóra 2008. május 10-én került sor. A Zsámbéki-medence minden pontjáról özönlöttek a kerékpárosok a megmentett budajenői magtárhoz. A többszáz kerékpáros és az arra járó érdeklődő színvonalas műsorokat látott, volt eszem-iszom, dínom-dánom, kisállat bemutató, és néptánc. A szervezők elültették a BVZ jelzőoszlopot, az utolsót abból a több mint harminc darabból, amelyekkel a természetjárók ezután rendszeresen találkozhatnak térségünk földútjai mellett. Használjuk minél többen rendszeresen túrázásra, kikapcsolódásra ezt a lehetőséget. Külön felhívom a figyelmet a természet tisztaságának a megőrzésére! Reméljük, hogy ez a bimbózó összefogás itt a térségünkben még kivirágzik.
