Öreg autó nem vén autó
Oldtimerek Münchenből Tatabányára – Pátyon át
A München melletti Kirchheim veteránautós egyesülete, az Oldtimer AG. látványos gesztussal kedveskedett Páty testvérváros lakóinak a Pátyi Pincenapok alkalmából. Az immár második, Pátynak ajándékozott tűzoltóautó kíséretében kilenc csodaszép, gyári új állapotú öreg autó – és persze tulajdonosuk – jött el Magyarországra. Az autók a 700 km-es utat saját „lábon” tették meg, kivéve az 1934-es BMW-t és az 1936-os DKW-t. Az úton a tűzoltókocsi haladt elől, ami így elég hosszú ideig tartott nyolcvanas tempóval. A veteránok egy része ennek akár dupláját is tudta volna – a Porschék, a kabrió Merci vagy az MG minden bizonnyal.
Megérkezés és egynapos pihenő után máris újabb próbatétel várt az autókra, kirándulni indultunk. Az ekkorra már közel húsz járműből álló menet péntek reggel indult Pátyról, Magyar veteránautósok is csatlakoztak, valamint két motoros, akik egyike Harkai Gábor atya volt, színre fújt sisakban megnyergelve a gyönyörű Pannóniát. A csapat indulás után tíz perccel már jókora csődületet keltett a zsámbéki központi buszmegállóban – ne feledjük, éppen piacnap volt – ahol tudósítónkat felvették. Szerénységem az élen haladó zöld Bogarában foglalt helyet. (már csak, hogy lássak rendesen – a szerk.)
a cikk a képek után folytatódik
A csapat rövid pihenő után – melynek végét a tűzoltóautó hangos szirénázással jelezte – továbbindult a Szomor-Tarján-Tatabánya irányba. Gyarmatpusztánál lekanyarodva megnéztük a kápolnát, ami egyúttal gróf Sándor Móric, az „ördöglovas” családi kriptájának is helyet ad. A kápolna mögött pedig az életében némiképp egzaltált gróf kedvenc lova nyugszik.
Hamarosan megérkeztünk Tatabánya közelébe. Még a hetven évnél idősebb BMW és DKW is gond nélkül felkaptatott a Turulmadárhoz vezető emelkedőn, ahol hosszabb pihenő következett.
a cikk a képek után folytatódik
A rövid történelemlecke és a szokásos csoportos fényképezkedés után el-, pontosabban lesétáltunk a Szelim-barlanghoz, ahol megállapítottuk: ezek az ösemberek tudtak élni. A barlanghoz hálószobák, fürdőszobák és egy egész koncertterem tartozott, a megvilágítást pedig még egy profi műterem-építő sem tervezhette volna meg jobban.
a cikk a kép után folytatódik
Továbbindulva Oroszlány felé hamarosan Majkra értünk, ahol a tónál megállva kis pihenőt tartottunk.
a cikk a kép után folytatódik
Nem sokat beszéltünk, ahogy az itteni karthauzi szerzetesek sem. Mikor már untuk a nagy csendet, újabb szirénaszó hallatszott és indultuk tovább. Előzőleg átszálltam a 34-es évjáratú BMW-be, úgyis ki akartam az egyik kabriót próbálni. Vezetni azért nem mertem volna, de Reinhardt nagyon rutinosan bánt a duplakuplung-gázfröccs kombóval.
a cikk a kép után folytatódik
Várgesztestől nem messze a Domonkos Fogadóban álltunk meg ebédelni. A falon hatalmas freskó jóltáplált, pirospozsgás, éppen lakomázó szerzetesekkel, amit a tulajdonos elmondása szerint a győri püspök erre jártában igen rossznéven vett, tekintettel arra, hogy a domonkosok afféle szegény, kolduló barátok voltak. (De hát egy étterem falára mégsem festhetünk csontsovány aszkétákat, nem igaz? – a szerk.)
a cikk a kép után folytatódik
Ebéd után a résztvevők kölcsönösen mindenféle szépeket mondtak, ahogy illik, továbbá apró ajándékokkal kedveskedtek egymásnak.
Csákváron át Bicske felé menet még megálltunk a magyar óceánrepülők, Endresz György és Magyar Sándor emlékhelyénél.
a cikk a kép után folytatódik
(régebbi kapcsolódó cikkünk itt található >>>) Innen már különösebb esemény nélkül, menetrendszerűen érkeztünk meg öt óra körül Pátyra. Hacsak azt nem tekintem eseménynek, hogy engem elfelejtettek kirakni Zsámbékon. De ez nem volt nagy baj, újdonsült német barátom visszahozott az öreg BMW-vel és ha már így alakult, gyorsan megnéztük a Romit és a temető sváb emlékeit is. Miközben Reinhardt elmesélte, hogy még a "márkás" időkben a BMW múzeum 100.000 (százezer!) német márkát (lehet az infláció miatt 1-1 euróval számolni - a szerk.) ajánlott a gyűjteményből hiányzó darabért. Valamint egy új autót.
Az egész út remek hangulatban telt, a szembejövők folyton dudáltak, villogtak, integettek, (traffipax? – a szerk.) ahogyan az út szélén állók is igen jókedvűen üdvözöltek bennünket. Köszönet a szervezőknek, Schumicky Andrásnak és Tabányi Sándornak (a pátyi autómúzeum alapítója – a szerk.), akik előzőleg stopperrel a kézben egy szintén öreg autóval lejárták az útvonalat, mindenre figyelve, Király Endrének az ebéd megszervezéséért és természetesen német barátainknak: Günter Schwindlnek, aki a tűzoltóautót vezette, a kirchheim Oldtimer AG. csapatának továbbá minden hozzánk csatlakozott magyar barátunknak.
