Jött az üzenet : jó barátom parázson járni hívott . Hurrrrá!!!
Vívódtam. Kati, biztos kell ez neked? Igen! Normális vagy te még egyáltalán? Hát, ha már így szóba jött, a fene se tudja!? Mindegy, megyek, átmegyek a parázson, mert át akarok menni, megtisztulni, magamért, szeretteimért, barátaimért, mindannyiunkért. Na meg azért, mert kíváncsi vagyok magamra, hogy képes vagyok-e rá! Vajon csodában lesz-e részem?
Vége itt vagyok a lobogó máglya mellett. Ez igazándiból ég ám!
A Táltos kijelölte és megtisztította a teret, ahol csodát várva állunk vagy tizenöten, húszan. (Ma már tudom, huszonhárman). Várunk. Nézzük a Tüzet. Kell az a csoda! Hogy menjek neki csoda nélkül mezítláb parázson járni? Figyelek ám, mit etet-itat velem a Táltos, amitől olyasmire leszek képes - már ha egyáltalán!? - ami minden emberi, fizikai törvény szerint lehetetlen! (Semmit sem adott!) Október végén járunk, megidézzük Őseinket így Halottak napja táján, hívjuk lelkeiket, jöjjenek... Ahogy érkeznek eltávozott lelkeik, én úgy kezdek fázni. A Tűz lobogva ég tőlem két méternyire és fázom! Viszont érzem, ez így van rendjén és ez megnyugtat. Magamfajtákkal vagyok körül- véve: mind valljuk, hogy "amíg Isten velünk, kicsoda ellenünk?." Mert Isten mindig velünk van! De mióta tudok én a Táltossal énekelni? Mert énekelek Vele és én eddig ezeket a rigmusokat, énekeket SOHA nem hallottam! Mi van itt kérem? Fázom és Ómozok. (Ez egy energia áramoltatási technika.) A máglya leégett, miközben mi, a majd húsz „aggyal látó” "Óóó"moztunk, ezzel mintegy védőernyőt borítva magunkra az ártó szellemek ellen. Fantasztikus!
A Táltos segítői szétszedik a máglyát és terítik le a parazsat. Cipőt le és indulj Kati, mert ha most nem, hát később inkább elszaladsz majd!!! Várom a csodát! Közben fázik a talpam. (Óvatos vagyok : ketten már átmentek, mire én is indulok, mert látom, ők jól vannak.) Hol van már az a csoda? Na megyek, biztos ott van a parázságyon, majd mindjárt meglátom. Aztán valami történik amit én se értek: már nem várok semmit, egyszerűen érzem, ahogy húz magához a tűz, gondolatban mondom imámat, vállalásaimat és MEGYEK A PARÁZSON! Aztán egyszer csak valahogy ott vagyok a túloldalon és ölelgetjük egymást a Táltossal!! Átmentem! Majd még egyszer! Majd harmadszor is, kézen fogva agyalós barátommal... Aztán lassan vége, elhamvad a parázs, csendesedünk mi is és búcsúzunk az este Minden! résztvevőjétől.
Éjjel kettőig a Táltos dobolt, énekeltünk, ráztam azt a csörgő tökszerű valamit, örültünk egymásnak békességben, szeretetben. Köszönöm Tibi, Józsi, Fiúk, Lányok, hogy ott lehettem veletek.
Most mondd meg, milyen ez a csoda, hiába vártam... Vagy nem.
Pár nap után rájöttem, hogy a csoda, amit lestem, hogy mikor jön már, ott volt, csak nem láttam meg, mert kintről vártam, holott végig bennem volt. Csodában nem volt részem, de része voltam a csodának.
A csoda ott van mindenkiben, Benned is, keresd hittel és megtalálod.
