Tel.: 20-921-6851
Postacím: 2073 Tök Pf. 10.
E-mail: ujsag@zsambekimedence.hu
2012 július
Padlizsán nagyban

A minap esti séta okán összeakadtam István barátommal. Éppen mindenféle ládákat pakolt egy kisbuszba, merthogy ő zöldséges, és indult volna a nagybani piacra. Aszondja, tartsak vele. Mit veszíthetek, legfeljebb kirak valahol Soroksárnál és jöhetek haza gyalog. Az idő kellemes volt, egy hete nem jártam Zsámbékon kívül, éppen túl voltam egy nagyobb munkán, miért ne? Azért próbáltam szabadkozni, mondván, se pénz, se igazolvány, se telefon nincs nálam. „Ilyesmik nem is kellenek” – válaszolta barátom. Meg nem is igazán vagyok dolgozáshoz öltözve – próbálkoztam tovább. „Úgyis csak összekevernéd az uborkát a paradicsommal, elég, ha csak nézelődsz.” Lehet ilyen invitálásnak ellenállni? Úgyhogy hármasban – mert segítség is jött velünk, aki jobban képben van a banánosládák továbbítási módját illetőleg – nekivágtunk este kilenc óra tájban.

Az öreg kisbusz komótosan gurult végig a nulláson, majd körforgalom-hegyeket követően odaért a nagybani kapujához. Ahol átirányítottak a másik parkolóba, ami tetemes extra gyaloglást jelentett. Sebaj. Nekiindultunk a beszerző körútnak. István rutinosan találta meg a sokszáz között az ismerős árusokat, majd rövid alkudozás után megköttetett a bolt. Pénzt adtunk, de az áru maradt, majd jön érte a segéd. Egy idő után zúgni kezdett a fejem, hogy hol kitől hány láda mit vettünk, de Pisti tudta. Pedig nem írt fel semmit, amiért folyamatosan csodáltam, noha magam is számokon és memóriajátékokon nőttem fel. A helyzetet fokozta a ládák cseréje-visszaváltása.

(a cikk a kép és a hirdetés után folytatódik)
A Barátságos Zöldségbolt

Szép áru, gazdag választék, kedvező árak, barátságos kiszolgálás.

Zsámbék, Akadémia utca (a lottózó mellett)

Tel.: 06-70-515-6914
Nyitva: H-P 7-18, Szo 7-14.30
Vasárnap is! 8-12


Próbáltam magam hasznossá tenni, itt-ott beleettem a kitett zöldségbe-gyümölcsbe. De sehol nem vertek meg, mert az ilyen helyeken mindig vettünk is valamit. Szerintem csak azért, mert barátom nem akart miattam összeveszni régi kapcsolataival. Vagy azt hihették, hogy a magyar gasztronómiai egylet valamiféle ellenőre lehetek, ahogy fontoskodva rágtam a zöldborsót, miközben elégedetten bólogattam. Közben megtanultam, mi az a sorolt paradicsom és milyen a másodosztályú karfiol, melyik a jó kapor és hogy kell targonca elől elugrani. Ez utóbbi külön műfaj, mennek mint a golyó, szeintem Vettel vagy Hamilton elsápadna a gondolattól is, hogy valamelyik éjjel egy ilyenen rodeózza végig a piacot. Hozzávéve a rengeteg kisteherautót meg a gyalogosan plusz kézikocsival szambázó bevásárlókat, nekem elég izgalmasnak tűnt, de úgy látszik, mindenki figyelt azért a másikra. Jó volt a hangulat, pörgés, a népek dolgoztak, de nem látszott senki feszültnek, sem anyázást, sem dudálást, de még hangoskodást sem hallottam az éjszaka folyamán. Pedig akadt kisebb baleset, a kézikocsiról leborult zöldséget többen is ugrottak felrakni, a fék nélkül guruló biciklist is előreengedték, remélem, később sem esett baja.

Végre csak megvettünk mindent, volt már vagy két óra. Az árusok jórésze már szedelődzködött hazafelé, sokan az ország másik végéből jöttek. Csurig pakoltuk a buszt, én is hónom alá vettem két csomag répát, ölembe egy láda banánt és irány Zsámbék. Háromra már itthon is voltunk, kezdődött a kipakolás majd a készülődés az itteni piacra. Engem hazaküldtek a fiúk, látták, sok hasznomat már nem veszik. Ők még felállították a standot, kirakták az árut, fél hattól már mosolyogva fogadták az első vevőket. Nehéz kenyér, pontosabban zöldség, minden tiszteletem. Azért, ha majd kipihenem magam, megyek megint – persze csak, ha elvisznek. Végülis a helyemen elfér még két zsák zöldborsó.

Árkos Antal
Vissza az oldal tetejére ... >>>
Vissza a Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin főoldalára ... >>>