Étteremajánló - Nyárfás étterem, Espa Hotel Zsámbék
Szindbád a Zsámbéki-medencében Nem fújt fel a csokoládéfelfújt
Megéheztem. Előfordul ezekben a nehéz időkben. Környékbeli barangolásaim során szoktak is enni adni itt-ott, ismervén éhenkórász mivoltomat. De most valami különlegességre vágytam, új ízekre, kulináris élvezetekre. Mondom is az én mesterszakács barátomnak, Bereczki Gábornak, derítsük fel a régiót Krúdy módjára, együnk valami finomat. Én jóllakom, ő közben szakmailag alaposan megbírálja az étket.
Kézenfekvőnek tűnt a választás, Nyárfás Étterem, Espa Hotel Zsámbék. Voltam már többször, kulturált, csendes, olyan igazi beszélgetős-ebédelős-vacsorázós. Ráadásul - wellness szállodához illően - füstmentes, az étel ízét, zamatát nem teszi tönkre a szomszéd asztalnál ülő bagósok környezetszennyezése.
Asztalt foglaltunk előre, ahogy illik, nem kifelejtve a figyelmeztetést: készüljenek, mert macerás vendégek érkeznek hamarosan. A délutáni szieszta jó alapot teremtett egy korai könnyű vacsorához, a kellemes, nyugodt környezet már önmagában is képes feledtetni a napi rohanást.
A mesterszakács ezúttal az asztal túloldalán, az étlapot tanulmányozva (a cikk a kép után folytatódik)
A szálloda fiatal séfje, Krupp Norbert, valamint a másik Norbi, a mindig kedves és elegáns főpincér segítettek a választásban, így a következő ételsort ötlöttük ki:
Olvasóink megnyugtatására közöljük, mindenből csak fél adagot kértünk, (a desszertet kivéve - a szerk.), miután nem az volt a cél, hogy dagadt disznó módjára távozzunk, hanem, hogy általános képet kapjunk a szálloda konyhájának teljesítményéről. Az öveket így is kijjebb kellett hamar engedni. A passzentos italválasztás ezúttal autózás címén kimaradt, de jóféle narancsos limonádéval kárpótoltuk magunkat. Még a titkos receptet is elkértük. Sajnos, nem tehetem közhírré e hasábokon, mert - ahogy mondtam - titkos.
Közben megérkeztek az előételek. Tűrtöztetnem kellett magam pár percig, amíg készítettem néhány képet, de utána nem volt megállás. Ilyen libamájpástétomos pirított kalácsot az ember meg bírna reggelizni valami tengerparti teraszon is.
A csomboros vadragu meg fenomenális volt. A régi magyar fűszer nem uralkodott el a levesen, éppen annyira volt jelen, amennyire kellett. Jó indián módjára halk imát mormoltam a szarvasért, aki életét adta értünk (persze a libáért meg többi állattestvérünkért is).
A kenyértésztás sülthús igen dekoratívan egy töltött gömbsaláta tetejébe volt csomagolva. Sokáig nézegettem, már csak azért is, mert addigre jóllaktam. Az omlós pirított kacsamellszeletet is éppen csak megkóstoltam, a pikáns ribizliszósz nagyon illett hozzá.
Aki kicsit is ismer, tudja, a desszertet ki nem hagynám. Mit ne mondjak, kár is lett volna. A meleg, belül sűrűn folyós csokifelfújtból csak azért nem kértem repetát, mert egy férfiban legyen tartás.
Azután már csak szuszogtunk és fél szemmel lestük a kivetítőn a szlovák-olaszt. (az olaszok kikaptak - a szerk.). Ha valakinek ennyi sport kevés lenne ebéd (vacsora) után, a recepción kerékpár is bérelhető.
A sült kacsamell (a cikk a kép után folytatódik)