L ízig-vérig mai lány. Tele van lendülettel, ötletekkel, okos és – egyáltalán nem utolsó sorban – gyönyörű. Számomra már az is megtiszteltetés, hogy megismerhettem. Az pedig, hogy időnként – ha éppen van rám ideje – a bizalmába avat és mesél nekem, régen érzett kellemes emlékeket ébreszt bennem.
Az ember úgy gondolná, hogy egy ilyen lánynak, aki még egy magamfajta öreg harcosban is képes felébreszteni az alvó oroszlánt (némi képzavarral), minden ujjára jut hódoló. Jut is, amint olvashatják hamarosan, na, de milyenek?
Az alábbi történetek szereplői valós személyek, ha valaki magára ismer, annak annyi. Ha meg okul a leírtakból, annál jobb. A közlésre maga L hatalmazott fel.
A smucig (sóher, pitlák, sz..rágó stb.)
Vannak alapszabályok. Ezeket a (férfi)ember megtanulhatja apjától, bátyjától, idősebb haveroktól-barátoktól. De nem szégyen könyvekben vagy neten kutakodni sem. Ma, amikor a net tele van „Hogyan közeledjünk sikeresen embertársainkhoz?” című oktatási segédletekkel és anyagokkal, legalábbis furcsa, hogy az egyébként netfüggő nemzedék jó(?) része nem ismeri ezeket. Az egyik ilyen szabály, hogy első (második?) randin semmiképpen nem hagyjuk szívünk választottját fizetni. Pláne, ha mi hívtuk meg. Nyilván van egy másik oldal is, intelligens hölgy nem kíván rögtön az első találkozáskor Wellington bélszínt fogyasztani hozzáillő óburgundi vörösborral. Hacsak nem biztatjuk fel erre erőteljesen.
Az említett randi kezdetben ment a maga útján. Kölcsönös üdvözlés, programjavaslat. Először beszélgetni kell(ene), ehhez mindig jól jön egy kis (kulturált) italfogyasztás. Oldja a feszültséget, könnyebbé teszi a kapcsolatteremtést. Megtörtént tehát a hozzávalók beszerzése, majd a zsákmánnyal séta a közeli parkig. Egy csendes padon pezsgőbontás, koccintás helyett azonban a reménybeli pasijelölt szinte az egész adagot betölti a saját, már előkészített energiaitalos dobozába, majd odatolja az üveg alján lötyögő maradékot L-nek: „Neked ennyi is elég!”
Ennek másik változata, mikor L megszomjazik séta közben és találnak egy italfogyasztásra alkalmas helyet egy mojito árus formájában. A rendelés feladása után (figyelem, hagyjuk mindig a hölgyet először rendelni!) a „lovag” várakozóan néz L-re mindaddig, amíg az elő nem veszi pénztárcáját és némileg durcás arccal – ami nem a kiadásnak, hanem a modortalanságnak szól – állja a cehhet. Mottó: Igyál vizet, ha a nő fizet!
A tirpák (bunkó, gyökér, tapló stb.)
A randin a fiatalember érdeklődése L lába felé fordul, Pontosabban a cipője az érdeklődés tárgya. Megértjük, egy szép női cipő benne egy szép női lábbal egész korok művészetét képes volt meghatározni. L figyel, mi lesz ebből? Egyszer csak a pasi lekapja a randira gondosan kiválasztott új topánkát L lábáról és egy elegánsnak nem nevezhető mozdulattal belehajítja a jobb sorra érdemes cipellőt egy közeli tűzrakóhely hamumaradványaiba.
A „jópofa” (humorzsák, poénos stb.)
A randi előrehaladtával kuncsaftunk testi kontaktust kezdeményez. Megfogja L kezét és közel hajol hozzá. L némileg naivul úgy gondolja, hogy a lovag karcsú kezét, finom bőrét, esetleg remek árnyalatú műkörmeit kívánná megcsodálni. Micsoda tévedés! A fiatalember beleköpi használt rágóját L tenyerébe és jót röhög hozzá. Mindaddig, amíg a meglepetéséből gyorsan magához térő L-től nem kap egy hatalmas pofont.
Nem könnyű egy mai lánynak. Kicsi L, biztos, hogy jó helyen keresgélsz? Jó pasik, hol vagytok?
