Karácsonyi ajándékötlet (a cikk a hirdetés után folytatódik)
Kattintson a második képre!
Barátaim néha mondják, hiányzik egy kerekem. Ezen segítendő szereztem két régi szekérkereket, de így meg több lett egy kerékkel. Sehogyan sincs ez jól. Addig-addig csikorgattam a kerekeket – már a fejemben – amíg megszületett az ötlet, fényt kell gyújtani. A fejekben is.
Az első lépés az eléggé viseletes kerék (első kép) megtisztítása. Már fogni sem egyszerű, átmérője egy méter, súlya közel harminc kiló. Ki tudja, merre gurulhatott hajdanán?
Régebben kézzel végigcsiszoltam az ilyet, mit mondjak, macerás és koszos. Ráadásul igencsak fogyott a drága smirgli. Most, így túl a harmadik ipari forradalmon meg az ötödik keréken nálam is beütött a technológiaváltás, jelesül a drótkefe. Megtisztítja a felületet, ugyanakkor megőrzi a fa erezetét, kopottságát, az eredményt a műértők talán rusztikusnak mondják. A drótkefével neki lehet menni a vasrészeknek is, vigyázzunk, hogy a vörös por ne (nagyon) lepje be a fa részeket. Jöhet a portalanítás. Nyáron ez is egyszerűbb, elég egy alapos slagozás. Télen – miután nem áll rendelkezésemre megfelelő méretű műhely – marad a kefe, rongy, kevés víz összeállítás.
Következik az alapozás. A vasrészeknek megteszi a rozsdamaró. A fa, ha nem gombás, beéri beltéri vékonylazúrral, legalább két rétegben. Színválasztás a la carte, közel kétezerért. De csodát ne várjunk, a fa világosabb nem lesz. Ha pedig valami dizájnos lilát szeretnénk, akkor fedőfesték is kell, de én ebben nem vagyok partner, (Gombás szekérkerékből pedig ne akarjunk csillárt csinálni, csak tegyük ki az udvarra dísznek. Ennek a szabálynak nem esztétikai, hanem életvédelmi okai vannak, ha egy ilyen csillár a korhadt fa miatt ráesik valaki fejére, annak az örök világosság fog fényesedni attól kezdve – csak hogy stílszerűek maradjunk)
A vasrészeket kenjük át kétszer – ennyi elég is – valami tisztességes fekete festékkel. Supralux ugyan aranyárban van, de jó vele dolgozni, nem csöpög össze-vissza, hamar szárad és szépen mutat. Ráadásul sokáig eláll, lakkbenzinnel később is higítható, nem megy kárba a maradék. Természetesen a két réteg között várjuk ki a teljes száradást, ez hűvösebb időben két-három nap is lehet.
Ha már nem ragadunk sehol hozzá kedvenc kerekünkhöz, jöhet a villanyszerelés. Miután eleink kedvelték a 12-es osztást a küllőknél, ezért mi is igazodjunk ehhez, fél tucat foglalat szépen fog mutatni. Szerezzünk talpas foglalatokat, könnyebb szerelni, mint a közcsavarosakat, ráadásul finommenetes közcsavart nem kapni minden bódéban. Az égők majdan felfelé fognak állni, mint régen a gyertyák. Az összekötő vezeték is fekete, lapos, jól el lehet rejteni az abroncs mögött, lentről nem fog látszani. A kerékagy vastag vashüvelyét házilagos eszközökkel nem tudjuk átfúrni – hacsak nincs erre a műveletre egy egész napunk – de oldalt diszkréten elvezetve a madzagot nem hibázunk túl nagyot. Kész a csillár. (második kép). Csavarjunk be néhány villanykörtét és tegyünk egy próbát. Ha leveri a kisautomatát, akkor elbénáztuk az egyszerű párhuzamos kapcsolást, fussunk neki megint.
Világítótest választék szinte korlátlan a boltokban. Hat db 60-as izzó szépen mutat - takarékos felfogásúak köthetik két csoportba is, ekkor csillárkapcsoló is kell a falba. (a képen ilyen csillár van) Ha pedig valaki szívesen ötvözi a hagyományost a korszerűvel – és pénze is van – , akkor lehet kapni nagyon kulturált megjelenésű kompakt fénycsöveket is, igaz, darabonként két-háromezer forintos áron. Párszáz forintos fütykös alakú kínai kompakt ellenjavallt, a megjelenése tönkrevágja többhetes munkánkat.
Amennyiben tényleg karácsonyi ajándéknak szánjuk, akkor inkább a következőre, ebben a nedves decemberi időben már nem leszünk vele kész. Hacsak nincs jól felszerelt, elszívóval ellátott asztalos- és festőműhelyünk. Ha meg nem akarunk vele bajlódni, de mégiscsak kéne egy ilyen a család elkápráztatására, az alábbi számon megrendelhető. Nem lesz olcsó, de ennek legalább látszata van, nem úgy, mint egy elbukott úniós pályázatnak.
Kattintson a második képre!