Bajor-magyar kapcsolatok a Zsámbéki-medencében
A tűzoltóautó új otthonra lelt
Felgyorsultak az események a Páty-Kirchheim partnerkapcsolat ügyében. Előző számunkban bajor barátaink ittjártáról adtunk hírt, alig két hét elteltével pedig mi magunk kerekedtünk fel, hogy tiszteletünket tegyük az ottaniaknál. Ráadásul most többről volt szó, mint csupán vendégeskedésről, ami az alábbi cikkből mindjárt kiderül.
Péntek reggel (?) fél öt. Kellemetlenül korán van, az ember legszívesebben fordulna vissza a jó meleg ágyba, de kelni kell, hétórás autóút vár ránk. Mire az utolsó korty teát lenyelem, meg is áll az autó a ház előtt, indulunk. Kegyes hozzánk az ég, november vége dacára az idő tiszta és majdnem kellemesen hűvös. Az immár többedik EU-s kilépés ezúttal kevésbé zökkenőmentes, mint általában, odaát is nézik az útleveleket. Madárinfluenza? Terrorizmus? Akárhogy is, de régi rossz érzések élednek újjá bennem. Bejutunk azért a "nyugati világba" most is. Hamarosan megállunk, hogy néhány képet készíthessek a parndorfi szélkerekekről. Jó hír, hogy már Mosonmagyaróvár környékén is láttunk néhány újabbat épülőfélben. Linz előtt utolérjük a többieket, akik azután - talán a salzburgi hegyektől megijedve - inkább Passau felé veszik az irányt. Az idő komorabbra fordul, egy-egy kisebb hózáporon küzdjük át magunkat.
A behavazott kirchheimi templom
Ahogy délután fél három körül megérkezünk, megjön a hó is. (lásd a mellékelt képet) Vendéglátóink Heinz Hilger polgármester vezetésével köszöntenek bennünket. Mindenkit családnál helyeznek el, nem a takarékoskodás miatt, hanem hogy valóban élővé váljon a kapcsolat. A mieink néhol törik a németet, de a jóféle búzasör és a pátyi bor megoldja a nyelveket. Hausinger Feri bácsi is sokat segít, aki már évtizedek óta kint él, de még mindig akcentus nélkül beszél magyarul. Rövid kipakolás, apró hungarikumok átadása kíséretében ismerkedés a háziakkal, majd közös vacsora. Este tíz körül mindenki szedelőzködik, másnap feszített program, és kicsit aludni is kellene.
München, a városház tornya a Marienplatz felől és a toronyban lévő harangjáték közelről.
Szombat reggel bőséges reggeli után kipihenten vágunk neki a müncheni városnézésnek, ahová negyedóra alatt vitt be a gyorsvasút. München szép és rendezett, már folyik a karácsonyi készülődés. A foci EB előzeteseként mindenütt művészileg kidekorált oroszlánszobrokba botlunk. Itt élő, a várost és történelmét jól ismerő magyar idegenvezetőt kapunk, csak sajnos, az idő rövid. Délben megnézzük a többszáz éves, már felújításra szoruló harangjátékot a főtéren, benézünk a Hofbräuhausba, a bajor királyi sörözőbe - sört inni is lenne kedvünk, de a feszes program okán nem kapunk engedélyt. Megcsodáljuk a Frauenkirche hatalmas kettős tornyát, bent mindenütt Ratzinger bajor bíboros képe fogad, akit az utóbbi időben leginkább XVI. Benedek néven emleget a világ. Az ebédig rövid bevásárlásra is marad idő. Az árak még mindig kicsit magasabbak - ruházat terén nem is kicsit - mint otthon, de a holmik szemmel láthatóan jobb minőségűek, a választék pedig sokkal nagyobb, hiába vagyunk most már mi is az EU polgárai. Csapatunk minden tagja pontosan ér vissza a megbeszélt találkára - rossz nyelvek szerint csak féltek, hogy lekésik a vonatot - majd ismét gyorvasúttal vissza Kirchheimbe és irány az ebéd. Nincs okunk panaszra, négyig elebédelgetünk, már a desszert is alig csúszik le.
A délutáni városnézés általános fáradtság okán ezúttal elmarad, de rövid különprogramok még beférnek. Jómagam Tibivel, a helyettes pátyi tűzoltóparancsnokkal a települési archivumot tekintem meg. Szép sorban állnak az iratgyűjtők, ahogy egy német hivatalban el is várja az ember. Gond nélkül kerül elő egy ötvenes évekbeli építési engedély és nemcsak véletlenül. Vezetőnk, Herr Spies szenvedélyből végzi ezt a munkát, nemcsak az iratok rendezését, hanem a település valamennyi jelentős eseményének dokumentálását is. Bármilyen érdekes is az archivum, indulnunk kell vissza, még át kell öltözni az esti ünnepi programhoz, amiért tulajdonképpen jöttünk.
Bal oldali képen: Heinz Hilger polgármester, Günter Stimmer tűzoltóparancsnok, Fehérvári Károly tűzoltóparancsnok, Dr. Bognár András polgármester, Esz Anna kereskedelmi konzul
A heimstetteni tűzoltóállomás nagy garázsa szépen berendezve és feldíszítve fogad, a jópár bevetésen résztvett autó pedig úgy ragyog, minha új lenne. Többen be is pattannak a vezetőfülkébe, alig akarnak kiszállni, készül néhány fotó is. Közben folyik az ismerkedés, beszélgetés, továbbra is - mondhatjuk, immár hagyományosan - búzasör és pátyi bor mellett. Közben tálalnak, ember legyen a talpán, aki a sok finomságnak ellen tud állni.
Egyszercsak elhalkul a vidám zsivaj, Hilger úr, Kirchheim-Heimstetten polgármestere üdvözli a jelenlévőket, majd átadja a szót Günter Stimmernek, a heimstetteni tűzoltóparancsnoknak. (a két település egyesülése után mindegyik megtartotta a saját külön tűzoltóságát). A parancsnok elmeséli, hány bevetésen vett részt a jármű, majd azt kívánja, hogy ne legyen sokszor szükség a használatára, de ha mégis, akkor nyújtson olyan sok segítséget, amennyit csak tud. Ezek után átadja a kulcsokat és az okmányokat Fehérvári Károly pátyi tűzoltóparancsnoknak, aki válaszában megígéri, hogy az autónak jó helye lesz Pátyon. Dr. Bognár András pátyi polgármester szemmel látható meghatottsággal köszöni meg a kedves szavakat és az ajándékokat. Igen, többes számot használok, mert az autót "megfejelték" még egy szerszámokkal alaposan megrakott utánfutóval is. A polgármester szavait a szintén jelen lévő, a partnerkapcsolat létrehozásán sokat munkálkodó Esz Anna, Magyarország müncheni főkonzulátusának kereskedelmi konzulja fordította németre. Schwindl alpolgármester úr, aki szintén rengeteget tett a kapcsolatért, éppen külföldön töltötte szabadságát, vele ezúttal sajnos nem találkozhattunk.
Az ünnepélyes átadást követően ismét erőre kapott a mulatság és hírszerzőink szerint a legkitartóbbak még hajnali háromkor is bírták. (mi eléggé el nem ítélhető módon éjfél előtt eljöttünk, hivatkozva a másnapi korai indulásra)
Ami a Páty-Kirchheim partnerkapcsolat teljesen hivatalossá tételét illeti, most már a kirchheimi képviselőtestület kezében van a döntés. Megismerve az ottaniakat úgy érzem, támogatják ezt a szép elgondolást.
.
Addig is, amíg a testvérvárosi okmány aláírásra kerül - előreláthatólag jövő tavasszal - kívánok mindkét település valamennyi lakójának jó egészséget, sok sikert és kérem, hogy használják ki a kapcsolat nyújtotta lehetőségeket. Fogadjanak vendégeket, ha módjuk van rá, illetve látogassák meg az ottaniakat. Dr. Bognár András polgármesternek és a pátyi képviselő-testületnek pedig ezúton köszönöm, hogy részese lehettem a felemelő eseménynek és kívánom, hogy még sok ilyen tudósítást írhassak.
