A 2007-ben megrendezett hetedik zsámbéki Baráti Lovastalálkozó ugyanakkor az első is volt abban a tekintetben, hogy először üdvözölhettünk külföldi résztvevőt a zsámbéki lovasnapokon. Amint tavaly szeptemberi számunkban beszámoltunk róla, Tóth István szervező meghívásának eleget téve Jörg Leibold-Meid, a wissmari (Wettenberg) lovasegyesület prominens tagja is indult kölcsönkapott fogatával és számos induló közül harmadik helyezést ért el. A négyfős német delegáció a lovasnapok végeztével meghívta Töth Istvánt, valamint a Pénzes Gábor vezette töki huszárcsapatot az idei wissmari fogathajtó bajnokságra. Sajnos, Pista barátunk egyéb elfoglaltságaira - jelesül az idei lovasnapok előkészületeire - tekintettel nem tudott eleget tenni a meghívásnak, de a töki huszárok némi szervezés után igent mondtak. Főszerkesztőnk is velük tartott, hogy első kézből számolhasson be a nem mindennapi vállalkozásról.
Két autóval indult neki az ezerkilométeres útnak az öt huszár és a három kísérő. Lovakat ekkora távolságra természetesen nem vittünk, a költségek is hatalmasak lettek volna, az állatoknak pedig óriási stresszt jelentett volna az út. Ez a tény mindjár izgalmassá tette a feladatot, nem tudtuk, milyen lovak állnak majd rendelkezésünkre. A huszárok úgy gondolták, hogy két nap elég lesz arra, hogy átlagos képességű hátaslovakat hozzászoktassanak az egyenruhához és a fegyverekhez, valamint, hogy legalább az alapmozgásokra megtanítsák őket.
Az egésznapos autózás után némileg fáradtan, de jókedvűen érkeztünk, ahol mindjárt fogadást szerveztek a tiszteletünkre. (magyarra lefordítva: enni és inni kellett, sokat és tempósan.)
Péntek reggel megkezdődött a munka, a lovak felkészítése. A helyzet annyiból volt rosszabb a tervezettnél, hogy nem hátaslovakat, hanem kocsilovakat kaptunk, "akiken" néha lovagolnak is. Amúgy a jószágok szépek, jól tápláltak, egészségesek voltak, még az ötödik, kiskorú huszárnak is került egy nagyobbacska póni. Mindenesetre a fiúk (említsük meg itt őket név szerint is: Pénzes Gábor huszár kapitány, Pataki Sándor huszár hadnagy, Péter Béla, Kovács Zsolt és a 12 éves Pénzes Levente huszárok) kemény munkával hamar elérték, hogy az öt ló szépen együtt mozgott, tartotta az alakzatot és egész katonás benyomást keltett. Így azután megengedhettük magunknak, hogy a délutánt kirándulással töltsük. Ellátogattunk a közeli Marburgba, ahol a gyönyörű, Árpádházi Szent Erzsébetről elnevezett székesegyházat is megtekintettük. (lásd külön cikkünket)
Másnap giesseni bolhapiacozás és bőséges ebéd után kisétáltunk a lovaspályára, ahol már javában zajlott a verseny. Érdemes megemlíteni, hogy a Wissmari Lovas- és Hajtóegyesület (hangsúlyozom, ez egy civil szervezet) olyan épített lovaspályát tart fent az erdő szélén kiváló infrastrukturával kiegészítve - kövezett utak, télen is használható épület stb. - amiről mi itt Zsámbékon, ahol még a füves puszta használatáról is vitatkozni kell az önkormányzattal, csak álmodhatunk.
Huszárjaink ekkor már díszes egyenruhában voltak, ami nagy tetszést aratott és még kíváncsibbá tette wettenbergi barátainkat. A tetszés nemcsak elméleti volt, hanem sörmeghívások garmadájában is testet öltött, de a huszárság állta a sarat.
Vasárnap délelőtt már hamar kint voltunk a lovaspályán. A huszárok teljes harci díszben készültek a délutáni bemutatóra, magam pedig a narrátori szövegen dolgoztam. Időközben odajött hozzánk a szabadságáról korábban visszatért Gerhard Schmidt wettenbergi polgármester is - akinek ezúton is köszönöm folyamatos jóindulatát lapunk iránt. Schmidt úrral elbeszélgettünk a zsámbéki és térségi helyzetről, majd megismerkedett huszárjainkkal.
Közben zajlott a fogathajtó-verseny, némi csúszással három körül kerültünk sorra. A huszárok jóideje ültek a nyeregben, szerencséjükre ezúttal borús idő volt, még így is melegük lehetett az egyenruhában.
A verseny főszervezője, Leibold-Meid, majd Schmidt polgármester úr felvezető szövegei után magam is kézbe kaparintottam a mikrofont és némi izgalommal (leginkább a bemutató sikere miatt) elmondtam a nagyérdeműnek, mit fognak látni, megértésüket is kérve a kölcsönlovakkal kapcsolatban. Mit mondjak, a bemutató frenetikus sikert hozott. Ugyan huszárvágta meg lovasroham - tekintettel az elmondottakra - nem volt, de a fiúk bemutatták a (ló)kiképzés fázisait - mint ahogy ez is történt az elmúlt két napban. A kivonulást már vastaps kísérte. Német barátaink megerősítették, hogy a nagylétszámú vasárnapi közönség jórésze elsősorban a magyar huszárok miatt jött ki a pályára. A fogatok eredményhirdetése után huszárjaink is serleget, a szokatlan feladathoz jól felnőtt lovak pedig díjszalagot kaptak. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a töki-zsámbéki huszárcsapat bemutatója újabb emlékezetes fejezettel gazdagította a wettenbergi partnerkapcsolat történetét, a másnapi hazaút is ennek a jóérzésnek a jegyében telt el.
Köszönjük a lehetőséget, a szívélyes és bőkezű vendéglátást mindenkinek, elsősorban Jörgnek, Albertnek és Wolfgangnak, valamint családtagjaiknak.
Szeretettel várjuk német barátainkat a Zsámbék-Wettenberg partnerkapcsolat 20. évfordulója alakalmából szervezett rendezvényekre és a 8. zsámbéki Baráti Lovastalálkozóra.
