Mezitláb ácsorgok az árokparton, ömlik rám az eső. Próbálom legalább a kapucnit a fejemre csavarni, de belegabalyodom. Rántok rajta egyet és felébredek. A hideg eső csak álom volt, a gabalyodás már nem, öreg takaróm szétesik lassan. Új után kell nézni, a tél is jön megint, egy okkal több.
Fellapozom kedvenc hírmagazinomat, hátha adódik valami. Mindjárt a kilencedik oldalon a jó alvás élményét ígérik Zsámbékon. Ez kell nekem, álmomban pálmafák és napsütés. Irány a NaturHome, ahol hamar rálelek egy vastag, puha, meleg, mégis könnyű gyapjútakaróra. Boldogan viszem magammal a zsákmányt, alig várom az estét, hogy használatba vegyem. A fűtést is lejjebb vettem, mint reggelre kiderült, jól tettem.
Most már közel három hete nyúzom az új ágyneműt, nincs forgolódás, fázós láb, hajnali prüszkölés. Reggelente pedig kisimult arcomat a tükörben nézegetve azon gondolkodom, talán mégis elhalasztom a ráncfelvarrást. Ma ugyan bevertem a fejem az ágy végébe, lehet, hogy egy párnát is vennem kéne?
