A hír két hetes, ugyanakkor rövid és velős: a CSU (a bajor kormányzópárt) be akarja tiltani az autókat Németországban. Pontosabban, a hagyományos, belsőégésű motorokkal (robbanómotorokkal) hajtott autókat. Igaz, nem holnaptól, Markus Söder, a párt főtitkára 2020-ról beszél és arról, hogy csak a hidrogénnel hajtott, illetve a hibridmeghajtású autókat fogják engedélyezni.
Azt gondolhatnánk, hogy a feltűnően enyhe, ugyanakkor viharos tél (Németországban is többévszázados melegrekordok dőltek meg januárban, miközben szokatlanul erős szélviharok pusztítottak), azaz a mindeki számára egyre nyilvánvalóbb éghajlati változások nyitották fel hirtelen a (német) politikusok szemét. Pedig nem, vagy legalábbis nem most. Ha egymás mellé tesszük a tényeket, láthatjuk, azok valamennyien beleillenek egy jól átgondolt nemzeti energiapolitikai stratégiába. Csak néhány ezek közül:
- A német szélenergia-kapacitás 2006 végén ca. 20000 MW volt. Hazánkban ez az érték nagyjából 40 MW, azaz a német kapacitás két ezreléke.
(Hogy miért van ez így, az szintén megér egy külön dolgozatot. Ha Olvasóink érdeklődnek a téma iránt, szívesen írunk a témáról, akár abban az összefüggésben is, hogy miért nincs még szélerőmű a Zsámbéki-medencében, akár éppen Pátyon.)
- Németországban törvény kötelezi az áramszolgáltatókat arra, hogy a megújuló energiaforrásokkal megtermelt villamosenergiát húsz évre rögzített (magas) áron vegyék át, kis - azaz egyedi lakossági "erőművek" által megtermelt - mennyiségben is.
- Merkel kancellár tavaly maga is beszélt arról, hogy célszerű lenne az atomerőműépítéssel kapcsolatos igen szigorú előírásokat felülvizsgálni annak érdekében, hogy Németországban ismét épülhessenek atomerőművek.
- … és, hogy hazai vonatkozások is legyenek: a német E-On és az orosz Gazprom tavalyi megállapodása azt jelenti, hogy gyakorlatilag felosztották egymás között a magyar energiapiacot.
"Klimaschutz" (éghajlatvédelem) mondják a német poltikusok. Erre hivatkoznak, pedig nem ez a lényeg, bár ez is fontos. A lényeg, amiről kevesebb szó esik, hogy fogytán az energia, az olcsó energia mindenképpen. A szakértők egyre inkább egyetértenek abban, hogy a jelenlegi technológiával gazdaságosan kitermelhető olajmezők elértek kibocsátásuk határára, a termelés sehol nem fokozható. A vonatkozó irodalomban a tényt Peak Oil, azaz olajcsúcs néven illetik. A kőolajkincs, amit a Föld évmilliók alatt halmozott fel, a műszaki-ipari forradalom szúk két évszázada alatt először jelzi mennyiségének véges voltát. Mint az ember, aki ugyan tudja, hogy halandó, de egy baleset vagy betegség kapcsán érti meg valóban, hogy már nem viselkedhet tovább kívülállóként. Így szembesül lassan az emberiség (egyelőre kisebb része) is a kőolajkincs véges voltával.
