Hogyan változott az árampiac Németországban a liberalizáció után? Cikkünk alapjául Anselm Waldermann 2009. március 3-ikán a Spiegel Online kiadásában "Teure Energie - Strompreistreiber nutzen fehlenden Wettbewerb" (Drága energia - az áramdrágítók a hiányzó versenyt használják ki?) című írása szolgált.
"Elméletben minden rendben" - kezdi a szerző - a német energiapiac liberalizált, mindenki onnan vesz áramot, ahonnan akar, az árak esnek." Vagy mégse? Ha végignézünk Németországon, régiók szerint nagyon vegyes a kép, de a legtöbb helyen áremelkedés volt. A cikk első megállapítása: nem létezik olyan, hogy "A német árampiac". Frankföldön és a keleti tartományokban drága a villany, Szászországban valamivel olcsóbb. Ezzel szemben Bajorország egyes részein akár 23%-os árcsökkenés is volt egy év alatt az eleve alacsonyabb árból.
Azokban a tartományokban, ahol nincs vagy gyenge a verseny, a lakosságot kettős teher sújtja. Egyrészt itt eleve magasabb volt az ár, ráadásul - helyenként jelentős - áremelkedés is volt, a legnagyobb Szász-anhalt tartományban, ahol egyes településeken elérte a 37%-ot.
Ahol valóban több áramszolgáltató volt, ott estek az árak, erre legjobb példa ismét csak Bajorország.
Egy német átlagháztartás 635 Eurós villanyszámlát fizetett a tavalyi évben. (Ez közel kétszázezer forint.) Ezzel szemben vannak Bajorországnak olyan részei, ahol az átlagos éves villanyszámla mindössze 504 Euróra rúgott. Ez az összeg előrefizetés esetén tovább csökkenhet.
A cikk szerint az áramszolgáltató megfelelő kiválasztásával évente nagyjából átlagosan 300 Euro takarítható meg, már persze ott, ahol egyáltalán van lehetőség szolgáltatóváltásra.
Ami a szolgáltatók számát illeti, az írás még kitér arra, hogy sokszor a verseny csak látszólagos. Noha 226 áramszolgáltató van Németországban (közülük 34 tevékenykedik az egész ország területén), valójában jó részük közvetlenül vagy közvetetten a nagy energiacégek, pl. az itthon is jól ismert E.on vagy RWE tulajdonában vannak.
Hogy mi mindebből a tanulság? Az ismertetett adatok azt mutatják, hogy Németország fejlettebb részein alacsonyabb az áramár és tovább csökken, a fejletlenebb részeken az eleve magas árak inkább nőnek. Ezáltal a fejlettebb részek még fejlettebbek lesznek, a fejletlenek meg leszakadnak (vagy az adófizetők pénzén kell a leszakadásukat megakadályozni, de legalábbis lassítani). Ebből számunkra logikusan az következhet, hogy nálunk egyrészt eleve drága az áram (a fizetésekhez képes mindenképpen), mert fejletlenebbek vagyunk, másrészt tovább drágul, mert kevés lesz az egymással versenyző szolgáltató. Ezzel szemben hat az a tényező, hogy a törvényszerűen bekövetkező hazai GDP visszaesés miatt az áramfogyasztás a MAVIR által tervezett évi 1,5-2%-os növekedés helyett valószínűleg inkább szinten marad, esetleg visszaesik, vagyis a magyar árampiacon - legalábbis időlegesen - túlkínálat alakulhat ki. Amire még rájátszhat egy fokozottabb lakossági (kényszer)takarékoskodás - sok helyen már most is gond a villanyszámla kifizetése.
