Bizonyára jól ismerik Önök is a viccet: Megdöglik a paraszt tehene. Látja ezt a Jóisten, megszánja az embert, leszáll a földre és megkérdi: “Mit kívánsz most, fiam?“ “Dögöljön meg a szomszéd tehene is!“
És nálunk mi a helyzet? Adott egy erősen foghíjas állami költségvetés. Próbálják foltozgatni a lyukakat, többek között úgy, hogy kurtítják az önkormányzatok költségvetését. Szegény – szó szerint – önkormányzat mi mást tehet, onnan próbál pénzt szerezni, ahonnan lehet, a magántőkétől. A magántőke meg arról ismerszik meg leginkább, hogy oda fektet be, ahonnan hasznot remél. Gondolkodhat persze hosszú távon is, ami sokkal jobb, mintha már jövő héten ki akarná venni a nyereséget. Összeáll tehát az önkormányzat – mi több, azok társulása – a hosszú távra gondolkodó magántőkével, és jöhet a térségi fejlesztés, beruházások, munkahelyteremtés, jólét-gazdagság... A magántőke és az önkormányzatok átveszik az állami feladatokat, épülnek az utak, fejlődik az oktatás, javul a közbiztonság. Eközben az állam spórol, csökken a hiány, mégis van előrelépés. A politikusok dicsfényben sütkéreznek, mindenki megnyugszik: végre megérkeztünk Európába. Így lesz?
Dehogy lesz! Mert “az állam“ így szól:
“Tőlem nem kapsz több pénzt, de ez nem jelenti, hogy máshonnan is megpróbálhatsz forrásokhoz jutni, mert akkor kicsúszol a markomból.“
“De jogállamban élünk, és elvégre mindent törvényesen csináltunk!“ – érvelnek az önkormányzatok.
“Nem baj, majd megváltoztatjuk a törvényt“ – szól a verdikt és lőn…
Mi lehet a háttérben? “Budapest tüdeje“ “Zöld zóna“ – repkednek a médiában a lózungok. Ezek a kijelentések akár igazak is lehetnek, de itt és most – micsoda hihetetlen és váratlan fordulat – megint csak pénzről van szó. Tíz-tizenöt éve menekül a lakosság Budapestről a rosszabbodó körülmények és a növekvő költségek miatt (vö. Budapest a régió legdrágább városa – Mercer HR Consulting, London, 2005. júniusi felmérés). Ez eddig különösebben nem aggasztotta az ötvenes években aránytalanul felduzzasztott város vezetését, de az utóbbi időben megkezdődött a cégek elvándorlása is. Betelepült Budaörs majd Biatorbágy, az elkövetkezőkben Budakeszi és Bicske van soron, de Páty (M1 üzleti park) és Mány (ipari park) is kedvelt célponttá vált. Ez pedig már érzékenyen érinti a “világváros“ költségvetését. A városvezetés az agglomerációt – bármekkora is az egymásrautaltság – konkurrenciának tekinti.
És mit csinálnak azok a cégek, akik eljönnének Budapestről, de – a legújabb törvényi szabályozásnak köszönhetően – nehezen találnak helyet a megyében? A válasz egyszerű: elmennek Szlovákiába, vagy máshová. Európába.
