Lángosbuli (virslis-káposztás sok házi kecsöppel - vagy valami hasonló)
(a cikk a kép után folytatódik)
A Corvin utca olyasmi hely Zsámbékon, mint - talán még emlékeznek rá néhányan - régebben a Futrinka utca lehetett. Itt mindig történik valami. Hol kilyukad az út, hol sárlavina jő nagy lendülettel, de ha egyik sincs, akkor az önkormányzat építtet izmos huppanót vagy legalábbis felméreti a fű hosszát. De augusztus elejére már csak a por és a meleg maradt, még a katasztrófaturisták is elkerülik vlágvárosunkat, ráadásul idén se jazzkoncert, se lovasnap. A legelésző tikkadt szöcskenyájakból is csak a tikkadtság jutott nekünk, egyszerű halandóknak, akik éppen lekéstük az Acapulcoba induló gépet.
Legyen utcabuli! – mondá Zsuzsa, mire föl családja, majd pedig a környék apraja-nagyja egyetértően bólogatott. Tudósítónk is megkapta a kaligrafált betűkkel megírt színes meghívót, miszerint jelenés az ötletgazda kertjében péntek este, ahol is kellemes társaságban, sokféle lángos és házisüti közül választva, csapolt sört kortyolgatva merenghet az arra érdemes nagyérdemű a világ folyásán, az élet nehézségein, vagy amin éppen merengeni támad kedve.
Kora estefelé azután megindult a nép is a környékről, az eddig is összetartó szomszédság ismét bizonyította közösségi szellemét. Volt aki süteményt hozott, esetleg bort és-vagy pállinkát, volt aki tököt, volt, aki a családját. A felújított mobil lángosbolt hamarosan fullon üzemelt, a banánérlelő délutáni hőségben mintegy harmincféle lángos közül választhattunk. Izgága tudósítónknak persze ez sem volt elég, végül némi szóváltás után elégedetten majszolhatta virslis-sajtos-baracklekváros adagját, ha már a gesztenyés-pálinkásról lemaradt. Közben fogyott a sör és a bor meg a hold is, mert előző nap éppen teli volt. (neki is – a szerk.) Izgalmas játékokat is alkottak a környékbeli rendkívül találékony hölgyek, volt automata jósda, lehetett vicces fényképeket készíteni a szakácsmaszkkal, akinek pedig még ez sem volt elég, az áztatott barackot horgászhatott a pálinkásüvegből. Szabó Jani barátunk eközben szorgalmasan csapolta a sört, Aranka és Réka szorgalmasan hordták, mi meg szorgalmasan ittuk. Szóval ez egy ilyen szorgalmas csapat volt.
Köszönjük az ötletgazdáknak, Végh Zsuzsának és Gyurinak – akik egyáltalán nem mellékesen rengeteget dolgoztak, befogva ifjabb családtagjaikat is – köszönjük a Szabó családnak, meg köszönjük mindenkinek, aki eljött és megpróbálta jól érezni magát, bizonyítva, hogy néha még a szomszédok is jól ellehetnek egymással. A buli pedig tartott, amíg tartott, utólagos híreink szerint a kemény mag olyan kettő felé vette hazafelé az irányt. Végülis nem laktak messze.
Akinek pedig a mellékelt fénykép nem nyerte el tetszését – vagy esetleg nagyon is – az honlapunkon és a fészbukon találhat további nézelődnivalót.
