Ceremónia és pincenapok
Bajor vendégek Pátyon
Péntek délután már izgatottan forgattuk a nyakunkat a Gastland Hotel parkolójában, mert vendégeink, akik máskor a sokórás utat követően is mindig percre pontosan érkeznek, csak nem akartak megjönni. Végre feltűnt a várva várt busz, az üdvözléskor sokan már jó ismerősként borultak egymás nyakába. Kiderült, barátaink némi kalandtúra keretében előbb jöttek le az autópályáról, ez okozta a késlekedést.
A még friss, de máris jól megszokott és élő partnerkapcsolat a mostani látogatással újabb szintre emelkedett, Páty község lakói közül ezúttal sokan már saját családjuknál, házunkál látták vendégül az érkezőket. Első körben nem minden vendéglátónak jutott vendég - jó részük az eddig megszokott módon egyből bejelentkezett a szállodába - de azután mindenki talált magának "hazavihető" németet.
A feszes program nagyjából másfél órás pihenőt engedélyezett a hosszú út után, Ezt követően a a pátyi községháza előtt találkoztunk, ahol átszálltunk egy másik buszba. Ez a busz kisebb volt és sárga, de a miénk. A Volánbusz különjárat némileg betekintést nyújtott munkás hétköznapjainkba is a Budakeszi úton végigzötyögve, de a jó hangulat feledtette az állóhelyi kapaszkodók gyér számát. A Batthyány térre megérkezve még a Budapestet ismerők is belemerültek a Duna-part látványába. Ezután következett a meglepetésprogram. Pár perces séta után elérkeztünk egy kisebbfajta sétahajóhoz - régen vizibusznak mondtuk - aminek beszállófedélzete (ez nagyon "hajósul" hangzott - a szerk.) pazarul meg volt terítve. A két polgármester (Dr. Bognár András és Heinz Hilger), valamint a partnerkapcsolatért felelős kirchheimi alpolgármester (Günter Schwindl) rövid köszöntője után az addigre alaposan megéhezett vendégek látható örömmel fogtak hozzá a dúsan megrakott asztal felderítéséhez. Hagyományos magyar ételek (töltöttkáposzta, pörkölt meg nokedli) mellett szendvicsek, hidegtálak, saláták képezték a vacsorát. Jóféle magyar borok szolgáltak aperitifként illetve folyamatosan, desszertnek többféle süteményből lehetett választani. Ezalatt a hajó elindult, de senki sem lett "Duna-beteg", ami esetleg megzavarhatta volna a falatozást és a kötetlen ismerkedést. A Parlament előtt elhajózva északnak vettük az irányt, fel egészen az Óbudai-sziget déli csúcsáig, majd innen vissza. A vacsora végeztével mindenki felment a nyitott felső fedélzetre, ahonnan gyönyörködtünk a főváros esti fényeiben. A Lánchíd vagy a Vár díszkivilágítása szemmel láthatóan megragadta a vendégeket. A nézelődésben még az időnként nekiinduló eső sem zavart meg minket. A Lágymányosi-híd magasságában visszafordulva lassan visszaérkeztünk kiinduló állomásunkra. Elbúcsúztunk a kedves személyzettől, a jókedvű, beszélgetésbe merült csapat láthatóan nehéz szívvel hagyta ott a hajót. Fél tíz körül értünk vissza Pátyra,
Szombat reggel mindenki frissen, kipihenve gyülekezett a községháza előtt. Első úticélunk a Hun-Magyar Hagyományőrző Egyesület jurtája volt a sportpálya fölött. Vendégek és pátyiak egyaránt le voltak nyűgözve a gyönyörű, korhű ruhák és fegyverek láttán. Még nagyobb volt a csodálkozás és elismerés, mikor megtudtuk, hogy a ruhákat maguk varrták, de még a jurtát is maguk készítették egykorú leírások alapján. A rövid ismertetést követően aki kedvett érzett hozzá, kipróbálhatta az ostort vagy az íjat, a bátrabbak lóra is pattanhattak. A bemutató olyannyira elnyerte német barátaink tetszését, hogy a jurtaépítők mindjárt meghívást is kaptak a 2008-as kirchheimi falunapokra.
Ezután átsétáltunk az épülőfélben lévő, jobban mondva, már felépült és engedélyekre váró új óvodához. Itt megható gyerekműsor fogadta vendégeinket, akik német dalokat is hallhattak. A gyerekek jó ismerősként üdvözölték Schwindl alpolgármestert, aki tavasszal ajándékot hozott nekik a nyuszitól, akivel "Bécs mellett" talákozott idefelé jövet. A valamennyi úniós előírásnak megfelelő óvodaépület szemmel láthatólag kiváltotta német barátaink elismerését.
Újabb séte következett, ezúttal a közösségi házig, ahol kiállítás és műsor fogadott bennünket. Szabó Andrásné (Vilma néni) érdekes és részletes előadást tartott a község népművészeti hagyományaiból, ismertetve a kiállított darabokat. Sajnos, német tudásunk nem volt elegendő, hogy az előadás részletességét akár csak közelítőleg is visszaadjuk a vendégek számára, de a kiállított darabok sokat elmondtak enélkül is. Ezután néptánc bemutató következett.
A műsort végeztével pár perc buszozás után elértük a Fenyves csárdát, ahol kiváló ebéd fogadott minket. Mindenki alaposan belakmározott, hogy ezzel is felkészüljön a látogatás fénypontjára, a délutáni ceremóniára.
Rövid pihenés, átöltözés után két órakor találkoztunk a nemrég felújított református templomban. Már mindenki a helyén volt, amikor megérkeztek a vendégek és a közönség üdvözlése mellett elhelyezkedtek a számukra fenntartott padsorokban. … tiszteletes áldást kért a partnerkapcsolatra, majd közös imára került sor. A polgármesteri köszöntőket a szintén Pátyon lakó Esz Anna, müncheni magyar kereskedelmi konzul fordította. Ezután műsor következett, népzene, majd a már Kirchheimben is nagy sikerrel szerepelt Tungsram férfikórus lépett fel. Még Gulyás Dénes operaénekes, a település országgyűlési képviselője is beugrott egy ária erejéig. A műsor vastapsot kapott, majd következett az ünnepség fénypontja, az aláírási ceremónia. Dr. Bognár András és Heinz Hilger aláírták a partnerségi okirat kétnyelvű, itthoni példányait, megerősítve ezzel a tavalyi bajorországi aláírást. Az aláírás végeztével Hilger polgármester egy ezereurós csekket (és annak óriásplakát változatát) nyújtott át Bognár András páyi polgármesternek, aki az önkormányzat nevében az összeget azonmód felajánlotta a református templom orgonájának felújtására. A bajor és a magyar himnuszok elhangzásával ért véget a megható ünnepség.
Délután megint a kötetlen programoké lett főszerep, a páyi pincehegyen a Pincenapok keretében folytatódott barátkozás jóféle borok, hurka-kolbász, töltött káposzta és kürtős kalács kíséretében. Ennek minden részletéről nem tudunk beszámolni, mert tudósítónk idő előtt elfáradt és visszavonult. Más forrásból származó hírek szerint rendkívüli esemény nem történt.
A vasárnap reggel ismét a Gastland előtt talált minket, mindenki kipihentnek tűnt. Érzelmes bűcsút követően német barátaink tíz óra előtt pár perccel elindultak hazafelé. Viszontlátásra júliusban, a kirchheimi faluünnepen!
