A bankok biztos nem mennek tönkre
Most érdemes részvényt venni?
A világ tőzsdéit megrázó válság kimenetelét ma még senki nem tudja megjósolni. A lehetséges forgatókönyvekről szóló elképzelésekben azonban igen sok hasonlóság van. Ezeket gyűjtöttük egy csokorba.
A szakértők jelentős része egyet ért
abban, hogy a globalizáció eredményeként
ma már hazánk túlságosan
jelentős tényező a régióban ahhoz,
hogy veszni hagyja az unió,
illetve a kontinens pénzügyi irányításáért
felelos szervezetek. Többek
között ezt hangoztatta egy
kerekasztal beszélgetésen a közelmúltban
hazánkban járt Nouriel
Roubini, a New York-i egyetemen
oktató közgazdászprofesszora.
A magyar gazdaság bukása
ugyanis nagyon könnyen lavinát
indíthatna el, akárcsak az országban
muködő bankok bármelyikének
tönkremenetele. Ezt pedig a
nemzetközi szervezetek mindenképpen
el szeretnék kerülni. Elkötelezettségüket
jól mutatja, hogy
más, szintén a szakadék szélén álló
országgal együtt pénzügyi mentoövet
kaptunk az IMF, az EU és a Világbank
szervezésében, s a készenléti
hitel feltételei nem olyan szigorúak
mint a korábbiaknak voltak.
Tény azonban, hogy a most zajló
válság a legnagyobb a második világháború
óta.
Értékelésénél és a
várható forgatókönyv elkészítésénél
figyelembe kell venni, hogy az
utóbbi egy-két évtizedben jelentősen
megnőtt a pénzügyi szektor súlya a
gazdaságban. Ugyanakkor a pénzeszközöket
egyre jobban központosító
intézmények kockázata mind
nehezebben átláthatóvá vált. Így
válság idején már kismértéku sajáttőke-
vesztés esetén is jelentősen
csökkenhet a forgalomba kerülo
pénz mennyisége, ami pedig azonnali
tőkehiányt generál a gazdaságban.
Így lesz a pénzügyibol gazdasági
válság.
A bankok prioritása ilyenkor jelentősen
megváltozik: a nyereség
helyett a biztonságra helyezik a
hangsúlyt. Emelik a betéti kamatokat,
hogy magukhoz vonzzák a
szabad pénzeszközöket, de csak
igen szigorú feltételekkel nyújtanak
hiteleket, s inkább a jegybankban
vagy az állampapír piacon kamatoztatják
szabad eszközeiket.
Ennek eredményeként jelentősen
csökken a gazdaságban a szabad tőke,
ami jelentősen visszafogja a gazdasági
fejlődést. Hazánkban ez azt jelenti,
hogy recesszió kezdődik, csökken
a bruttó nemzeti termék (GDP).
Miután pedig a magyar gazdaság
már jó fél évtizede maga előtt tolja
megoldatlan strukturális problémáit,
s csak alacsony fejlődést képes
fölmutatni, a spekulatív befektetési
alapok (hedge fundok) igen jó áldozatnak
tekintették hazánkat. Mindössze
néhány hírt kellett manipulálni,
látványosan menekülni a magyar
piacról, s azonnal zuhanni
kezdtek a részvényárak, ők pedig
milliárdokat zsebeltek be.
Az sem tett jót a BUX-nak, illetve
a forintárfolyamnak, hogy igen magas
- a devizatartalékok 116 százalékát
eléro - a deviza-belföldieknek
(bankok, vállalkozások, lakosság,
állam) a külfölddel szemben fennálló,
egy éven belül lejáró adóssága.
Akinek most van szabad pénze,
az ebben a helyzetben is nyereségre
tehet szert. A szakértők szinte egységes
véleménye szerint ugyanis
olyan nagyot esett a budapesti
tőzsde index, hogy most érdemes
részvényt venni. Az átlagpolgár
azonban jól teszi, ha csak olyan
pénzzel száll be a tőzsdei játékba,
amire másfél-két évig nincs szüksége,
mert legalább eddig tart,
amíg kilábal a gazdaság, s elindulnak
a részvényárak fölfelé. Akkor
viszont akár több száz százalékos
nyereséget is realizálhat a türelmes
befekteto.
Csak tájékoztatásul néhány
adat: az OTP részvény jelenleg
a 2300-3500 Ft-os sávban mozog,
egy évvel ezelőtt 9449 Ft volt.
A Mol mostanában 8160-12000 Ft
között mozog, míg egy éve 26800
Ft volt. Ez a hektikus mozgás még
jó ideig jellemző lesz.
Akinek viszont nincs befektethető
pénze, az csak abban reménykedhet,
hogy nem kerül a munkanélküliek
gyorsan növekvo táborába.
Sajnos a hosszabb távú kilátások
sem rózsásak, mert a jelek szerint kormány
továbbra sem hajlandó meglépni
a kétségtelenül fájdalmas struktúra
átalakító lépéseket, hiába figyelmezteti
erre többek között az Állami Számvevoszék
és az MNB vezetése. Sajnálatos,
hogy az eddig nyilvánosságra hozott
ellenzéki elképzelések is megmaradnak
az olcsó populista frázisoknál.
Pedig aki ma hiteles akar maradni,
az csak azt ígérheti, amit 1940. május
13-án az angol képviseloházban
Winston Churchill: "Vért, erofeszítést,
verítéket és könnyeket!"
