Üres a reptéri várócsarnok. Majdnem üres a parkoló is. Egyszercsak a csarnok elé kanyarodik egy elegáns fekete Merci, kínaiformájú hölgy vezeti. Hasonlóképpen elegáns - és kínaiformájú - úriember lép ki a váróból és remek időzítéssel száll be a hátsó ülésre. Illetve, nem is olyan remek az az időzítés, késett egy fél percet. Mert közben odaértek a rend éber őrei is, akiket most éppen parkolóőrré silányított az aktuális vezetés. Érdeklődve nézzük a kibontakozó hatósági fellépést. A nő int, hogy már menne, na, de nem úgy van az errefelé. Először gesztikulálás, majd párbeszéd(?), sofőr és utás kiszállítása, csomagtartónyitás, iratátnézés, negyedórás - a honiak által már jól ismert - vegzatúra. Aminek a vége persze - persze? - büntetőcédula. Szokjad, paraszt, ha már volt képed eljönni hozzánk.
Lehetne másképp is. A nyelveket beszélő, jómegjelenésű közeg odalép a tájékozatlan utazóhoz és mosolyogva üdvözli Magyarországon, miközben megkéri, hogy legközelebb ne álljon meg a "TAXI drop off 5 min." táblával jelzett helyen. Mert igaz, hogy most közel-távol sem taxi, sem más autó, de ettől még máskor lehet. A figyelmetlen utazó mosolyogva elnézést kér és gyorsan elhúz. Ehelyett az "eljárás" során negyedóráig állt ott az autó, mert félre nem küldték. Tudom, ki van nekik adva. Pénzt, de sokat. Persze, a főnöknek is, felelős nincs. "Parancsra tettem" - ismerős? Csak az nyugtat meg, hogy nemsokára ők is nyugdíjba mehetnek. Miközben országimázsra meg turizmusreklámra milliárdok mennek el.
