Rendhagyó témát választottam ehavi vezércikkünk tárgyául. Hogy kezdődött? Félreértik, kedves Olvasók, nem arra a kérdésre gondolok, amit az ügyészség tesz fel a nem mindig önkéntes válaszadóknak.
Megláttam egy hirdetést az Interneten:
"NOKIA doboz, keveset használt, újszerű állapotban eladó. Erős kartonból, belső rekeszekkel. Pénzügyi műveletek lebonyolításához ideális, tárolási garancia 15 millió forintig. BKV kompatibilis. Átvehető a 4-es metró belvárosi végállomásán napközben. Biztonsági funkciók: élénk szín, erős karton, lecsukható fedél. Kabátzsebben elfér. Többféle címlet tárolására is alkalmas. Euro és USD változatok is!"
Erre mondják, hogy kihagyhatatlan ajánlat. Mindjárt kapcsolatba is léptem az eladóval, aki elmondta, hogy nagyobb tételhez jutott hozzá kedvező áron, amiket különféle állami és önkormányzati cégektől és hivataloktól selejteztek le az utóbbi időben. Némelyik gyűrött, szakadt, megsérülhetett a nagy kapkodásban, ahogy eddigi tulajdonosaik meg akartak szabadulni tőlük. Arra azért valahogy mindig volt idő, hogy kiürítsék őket, így hiába nézett át többszázat, még egy rézpetákot (régiesen fabatka - a szerk.) sem talált, úgyhogy csak üres dobozzal szolgálhat, mindkettőnk legnagyobb sajnálatára. Mikor az említett tárolási garanciára kérdeztem rá, elmondta, hogy ő ugyan nem tudta a teljes kapacitást megnyugtató módon mérni, de miután a család ruhatárának zsebeit kiforgatták - a műveletbe bevonva a közeli rokonságot, barátokat és szomszédokat is - összejött egy kisebb összeg, ami szerényen megbújt a doboz egyik sarkában. Ebből gondolja, hogy 15, de akár húszmillió is kényelmesen belefér, húszezresekben természetesen. Az eurós változatok kapacitása ennél nagyobb, címletfüggően.
Szerintem sokunknak érdemes lenne egy ilyen dobozba beruházni, belefér a tizenöt éves magyar átlagjövedelem. A másfél évtized alatt megtakarított bankköltségből meg végre elutazhatunk valami jó kis termálfürdőbe. Csak vízbe ne vigyük a dobozt.
