A hitelválság, majd a nyomában járó gazdasági válság újabb és újabb áldozatokat szed, miközben az alagút végén még mindig nem látszik a fény. (vagy ha igen, akkor az a közeledő mozdony fénye).
Kedves Olvasók, Önök jól emlékeznek, ez az a válság, melyről még tavaly nyáron is azt állították szorgos népünk szeretett vezérei, hogy minket nem fog érinteni. Ehhez képest itt van és ravaszul rongálja a közérzetünket. Miközben szorgos népünk már említett szeretett vezérei újabb blöffökkel szórakoztatják az egyre csökkenő létszámú nagyérdeműt.
Zsámbékot szerencsére eddig elkerülték a nagyobb csapások, a település töretlenül fejlődik, halad a várossá válás sokszor kátyús és rögös, girbe-gurba útján. A városiasodás legújabb szemmel látható jele volt a nemrég kihelyezett "Megállni tilos" tábla a piactérre vezető kis utcában. A népek ugyan továbbra is megálltak - már csak megszokásból is - az utca jobb oldalán, de a fejlődés szekerét nem lehet csak úgy megakasztani. A bürokrácia csökkentésének jegyében nemrég alkalmazott közterület-felügyelő rögvest lecsapott a renitensekre és sorra megbírságolta őket ötezer forintra. Ennyi pénzből egy hétig be lehet fizetni valamelyik környékbeli étterem menüjére, addig sem hal éhen az ember. (még marad is az ötezer forintból)
Falun még van összetartás, a közfelháborodás nyomán a táblát elvitték, tudomásunk szerint ugyanakkor a közterület-felügyelőt sem érte fizikai atrocitás. Akár elégedetten hátra is dőlhetnénk a kissámlin, de tudjuk, a hivatal olyan, mint a lesben álló ragadozó, ha kell, visszavonul és kivár, hogy megint lecsaphasson áldozatára. Amíg megérik az újabb nagyívű gondolat, adnék egy képes tippet, hogyan is csinálják ezt "A Városban". A másik képet pedig a "közterület-felügyelet" figyelmébe ajánlom, igaz, egy kicsit többet kell sétálni hozzá, mint a az önkormányzat és a piactér közötti ötven méter. De azért még Zsámbékon belül van - ha a helyismeret hiányzik, szívesen megmutatom.
