Nagy dolog ez nekünk, együgyű falusiaknak, hogy városi polgárok lettünk. Persze, mondták, hogy miért jó ez, több jogcímen indulhatunk az elérhetetlen úniós pénzekért, magasabb díjazást adhatunk így is érdemük felett javadalmazott hivatalnokainknak és hasonlók. Persze, a paraszt ebből nem sokat lát vagy ért, őt inkább a kézzelfoghatóbb dolgok érdeklik. Ilyen például az infrastruktúra. És itt ne a gombamód szaporodó körforgalmakra gondoljuk, melyek eredményeként lassan gyalog hamarább átér a polgár (paraszt) Budaörsre, mint autóval. Igaz, a körforgalmakat futószalagon „gyártó” cégek legalább prosperálnak, ez is valami ezekben a válságsújtotta időkben.
De térjünk vissza eredeti felvetésünkre, a városi létből fakadó pozitívumokra. Mert a falusi könnyen van, kapál egy kicsit vagy kergeti a disznót az udvaron, esetleg birkózik két fröccs után a biciklivel, mindjárt megvan a napi mozgás. Na de nem így a városi nép. Az felrántja a turkálós fila vagy piacos nike cuccot, hóna alá kapja az akciós kínai teniszütőt és indul – hová is?
Az egykori zsámbéki főiskolától vezet egy út a pincék mellett elhaladva Mány felé, a régi mányi út. Ennek közepe táján van egy sporttelep, pontosabban, sporttelep volt valamikor. Domokos Kázmérral, sokunk Kazi bácsijával jártunk arra a minap, tekintettel arra, hogy egykor ő volt azon a bizonyos Zsámbéki Főiskolán sportügyekben a legfőbb illetékes. Szomorúan nézte a gazzal benőtt, töredezett aszfaltot, amin még látszanak a különféle pályák jelölései, de még szomorűbb lett, mikor meglátta az egykori teniszpályát, ahol még a hálófeszítők is megvannak. Még a fémgyűjtők sem találták meg őket a bokorrá hízott fűfélék között. Az adogatófal közepe hiányzik, legutóbbi próbálkozásunkkor el is hagytunk egy labdát emiatt a bokrok között. Az aszfalton lehet kicsit ütögetni, a mozgáskoordinációt kiválóan fejleszti a fűcsomókon megpattanó labda.
(a cikk a kép után folytatódik)
Kazi bácsinak megmutattam az immár teljesen lepusztult, lyukas tetejű öltözőt is. Ő elmondta, annak idején ez szép, gondozott pálya volt, öltözővel, forróvizes zuhannyal. A főiskolának volt erre embere, aki törődött a teleppel, kiadta-visszavette a kulcsokat, takarított, gondoskodott arról, hogy minden működjön. Beszélgetés közben eljátszottunk a gondolattal, hogy talán némi szerény bérleti díjért cserébe érdemes lenne kicsit rendbehozni a sportpályát, hadd foglalja el magát a jó erőben lévő zsámbéki ifjúság ahelyett, hogy telefonfülkéket törne-zúzna vagy törött üvegekkel dobálná tele a Romtemplom melletti kis parkot. Még tán valami jobb érzésű, sportszerető közmunkás gondnokoskodhatna is a környéken, ha nem is főállásban, de mondjuk a Zárdakerttel együtt.
Addig is nézegessék a képeket.
(a cikk a kép után folytatódik)