Áttörésre készültek az angol csapatok Sedannal. A fő reménység, az új csodafegyver a pőrekocsin várakozott, ponyvával letakarva, körülötte külön őrség. A felirat is az ellenség megtévesztésére szolgált: TANK - azaz tartály. Azóta eltelt közel kilencven év. A fegyver "bevált", a nagy háború (akkor még nem számozták) után a másodikban is bizonyított az ember kedvenc elfoglaltságának, a gyilkolásnak hatékony eszközeként.
Egy ilyen tartály ácsorgott a minap Pesten is, ünnepi dekorációként. Amit az odaállítók álmunkban sem gondoltak volna, egyszercsak megindult afféle életre kelt Gólemként. Igaz, nem teljesen magától, néhány fiatal vagány meg egy idősebb hadfi kellett hozzá. Szerencsére nagyobb baj nem történt, egy kissé bővebben vett kanyar következtében megsérült reklámtábla volt az összes áldozat, majd az orosz relikvia üzemanyag híján leállt.
Viszont ezzel a pár perccel sikerült azt elérni, amit sem a többmilliárdos költségvetésű Magyar Turizmus Rt.-nek (bocsánat, zRt), sem az időnkénti politikusi "ródsóknak" sem: hazánk felkerült a világ valamennyi mértékadó sajtóorgánumának címlapjára, tévéműsorának nyitóképébe, internetes oldalának legtetejére. Más kérdés, milyen olvasatban, bár a médiaszakemberek régóta mondják, nem a megjelenés optikája a lényeges, hanem a megjelenés maga, lásd "páblisziti". Kíváncsi vagyok az évvégi idegenforgalmi statisztikákra.
