Tel.: 20-921-6851
Postacím: 2073 Tök Pf. 10.
E-mail: ujsag@zsambekimedence.hu

2004. október 24.

"A civilizáció fokmérője az állatokhoz való viszonyunk." (Mahatma Gandhi)

Egy sintértelep végjátéka

A tél végén agyonvertek egy kóbor kutyát Tökön. A tettes ismeretlen, mint ahogy nem sikerült kideríteni ki mérgezte, lőtte le rendre a kutyákat, ki tesz ki a külterületekre alig megszületett kiskutyákat, kismacskákat, hogy ott pusztuljanak. Akkor néhány állatszerető töki és zsámbéki lakos csatlakozott a Biatorbágy és Vidéke Állatvédő Egyesülethez, és megalakította a zsámbéki-medencei csoportot. Célunk az volt, hogy megakadályozzuk a hasonló eseteket.

A biatorbágyi állatvédők jóvoltából intézményesített kegyetlenkedésre és állatkínzásra is fény derült. Bogáncs egy kedves puli neve Fekete István regényében, de most nem erről, hanem a Biatorbágyon működő Bogáncs Bt sintértelepről akarok beszélni. Az 1995-ös állategészségügyi törvény szerint önkormányzat köteles gondoskodni a kóbor állatok begyűjtéséről, őrzéséről és ártalmatlanná tételéről. Közpénzekből - közfeladat. Ezzel bízta meg a zsámbéki-medencei önkormányzatok többsége ezt a bizonyos Bogáncs Bt-t. Csakhogy nem tartották fontosnak ellenőrizni, hogy rendelkezik-e a Bt. a szükséges engedélyekkel, és egyáltalán hogy is néz ki ez a telep. Ha bekérték volna az iratokat, kiderült volna, hogy a Bogáncs Bt-nek nincs működési engedélye. Telephelye és tevékenységi köre az engedélyek hiánya miatt nincs bejegyezve a cégbíróságon, és nem működhetne a Biatorbágy, Etyek utca 2. szám alatt, mert a helyi önkormányzat településrendezési terve és építésügyi rendelete erre nem ad lehetőséget. Ha megnézték volna a telepet, valószínűleg visszaborzadtak volna az ott látottakon. A biai tó partján egy drótkerítéssel, betonhálóval, hullámpalával összetákolt karám az egész, esőben a kutyák térdig állnak a latyakkal kevert ürülékben, egy talpalatnyi száraz hely nincs. Télen-nyáron tető nélkül. Pusztítanak a fertőző betegségek, állandó a verekedés, a marakodás, a párzás. A telepnek nincs orvosi ellátása, a beteg, sérült kutyák a társaik között pusztulnak el. Miután a telepen nincs se víz, se villany, a kutyákat, fagyott nyers csirkefejjel etetik, és lépfenével fertőzött tóvízzel itatják. Nincs állandó személyzet. Az önkéntes állatvédőknek megengedik, hogy a saját pénzükön kutyatápot vigyenek be, és ellássák az állatokat. A Biatorbágyi Állatvédő Egyesület saját pénzéből finanszírozza a gyógyszereket és az altatószereket, és menti ki a kutyákat. Közben több tucat önkormányzattól, köztük Zsámbéktól, Töktől, Perbáltól, Budajenőtől és Telkitől pénzt vesz fel a működésre. Ha valaki látta a 2004 március 23-i Este című műsort az MTV-n, vagy az augusztus 15-i Napló című műsort a TV2-n, tudja, nehéz érzékeltetni írásban a látványt. Mégis, hogy történhetett mindez ? Hogy működhet évek óta tőszomszédságunkban egy ilyen szörnyű telep? Papírok, engedélyek nélkül? Hogy közben megszületett a gyepmesteri tevékenységet szabályozó minisztériumi rendelet, az állatvédelmi törvény, bűncselekménynek számít az állatkínzás, senkit nem érdekelt az állatvédőkön kívül.

Az adatok, dokumentumok alapján lassan összeállt a kép. A történet a 80-as évek végére nyúlik vissza, de nézzük csak az elmúlt évek történéseit:

  1. Biatorbágyi halgazdaság. Tulajdonosa a Földművelés és Vidékfejlesztési Minisztérium. Miután G. úr maga mondta, hogy immár 15 éve jó kapcsolata van az FVM-mel, kézenfekvő, hogy bérbe vegye a területet, amely magánterület, halőrök védenek, tehát idegeneknek tilos a bemenet. Az 1997/41.sz.( V.28) Állategészségügyi szabályzat közvetlen megjelenése előtt, május elején a Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás kiadott egy szakhatósági hozzájárulást. Ennek alapján kellett volna beszereznie a működéshez szükséges többi engedélyt.
  2. Ám ezt valószínűleg a Bogáncs Bt. nem tette meg, mert a következő dokumentumban 1999. március 9-én a biatorbágyi önkormányzat felszólította, hogy tevékenységét a megfelelő engedélyek híján szüntesse be. Ezt figyelmen kívül hagyva, G. úr azt mondta, hogy amikor ő elkezdte a kóbor kutyák összeszedését engedélyekre még nem volt szükség. Ezek szerint rá nem vonatkoznak a törvények!
  3. És ez így folyt egészen 2004 márciusáig, a már említett TV riportig. Akkor a hatóságok újra felszólították, hogy függessze fel engedélyek nélküli tevékenységét. G. úr élve demokratikus jogaival, minden határozatot megfellebbezett. Az FVM, mint másodfokú állategészségügyi hatóság helyt adott a fellebbezéseknek, és új ellenőrzés lefolytatására kötelezte az első fokú állategészségügyi hatóságot.
  4. A Pest Megyei Közigazgatási Hivatal szeptember 14-i határidővel végleg bezáratta az engedély nélkül működő telepet.

Kinek állt érdekében mindez?

- A G. úrral szerződött önkormányzatoknak, amelyek az állatvédőktől pontosan tudták, hogy törvénytelenséghez asszisztálnak ? Nem hajlandóak felülvizsgálni szerződésüket egy ilyen kétes céggel, mondván, hogy nekik annyi elég, hogy elviszik a kóbor állatokat, a többi nem az ő dolguk?

- Az állategészségügyi hatóságnak, amely immár sok éve elnézi a szörnyű bánásmódot és a nem megfelelő körülményeket?

- Az illetékes hatósági állatorvosoknak, akiknek azonnal intézkedniük kellett volna?

- Az FVM-nek, akinek a területén mindez megeshetett, vagy nem tudtak, vagy nem akartak tudni róla?

(A Biatorbágy és Vidéke Állatvédő Egyesület összegyűjtött minden dokumentumot, és beadványában kérte Dr. Németh Imre földművelési minisztert, mint az állategészségügyi hatóságok irányítóját, hogy vizsgálja meg az ügyet. A vizsgálat folyik. A dokumentumok valamennyi érdeklődő rendelkezésére állnak.)

G. úrnak most se papírjai, se telepe, csak szerződései vannak az önkormányzatokkal! Mi lesz ezután? Hová kerülnek a kutyák? G. úr ezt gondosan titkolja, nehogy az állatvédők megint meghiúsítsák terveit. És mi, állattartók mit tehetünk? Sokat, ha nem tűrjük, hogy az önkormányzatok kutyáinkat állatkoncentrációs táborba zárassák a mi pénzünkön, ha rábírjuk a polgármestereket, hogy a közfeladatokat a közhöz méltóan végezzék: szerződjenek olyan menhellyel, vagy sintérteleppel, ami törvényesen működik, ellenőrizhető és átlátható. Van hivatalos nyitvatartási ideje, és mindenki megtalálhatja elkóborolt kutyáját még a 14. napon is. Persze, nem ez a végleges megoldás. Néhány település összefogva egymással és az állatvédőkkel az európai állatvédő normáknak megfelelő régiós állatmenhelyet hozhatna létre a környékbeli települések kóbor kutyái számára, csak azokat altatná el a hatósági állatorvos, amelyik beteg, veszett, vagy agresszív, a többinek az állatvédő hálózat segítségével gazdát lehetne keresni. Abból a pénzből, amit az önkormányzatok a Bogáncs Bt.-nek kifizetnek, talán futná is, és biztosan akadnának jólelkű és jómódú emberek, cégek, intézmények, akik besegítenének.

Ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat a lakóhelyükön, nem elsősorban pénz kell, hanem emberség és erkölcs. Kinek van joga kioltani egy állat életét csak azért, mert lelkiismeretlen emberek magukra hagyták? Miért gondolják az önkormányzatok, hogy mindez megengedhető ott, ahol majd minden háznál vannak állatok? Bízunk abban, hogy ezt az üzenetet megértik a polgármesterek, a jegyzők és a képviselőtestületek, és összefognak az állatvédőkkel.

Pásztó Eszter

A zsámbéki-medencei állatvédők nevében

(lapzárta után érkezett a hír, hogy a Pest Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrzési Állomás visszavonta a működéshez szükséges szakhatósági hozzájárulást, és Biatorbágyi Önkormányzat karhatalmi segítséggel felszámolta a Bogáncs Bt. biatorbágyi telepét. A bentlévő kutyákat az állatvédők helyezték el.)

Vissza az oldal tetejére ... >>>
Vissza a Zsámbéki-medence Regionális Hírmagazin főoldalára ... >>>