A polgármester bemutatkozik - Varga László, Perbál

Kérem, meséljen magáról a Zsámbéki-medence olvasóinak!

Perbálon születtem, 42 éves vagyok. Elektronikai műszerész képesítésemet hasznosítva, egy régóta jól működő, a környéken elismert biztonságtechnikai, automatizálási vállalkozásom volt, ami megfelelő hátteret biztosított a családom és közéleti szereplésem számára. Civil érdeklődésem, ha úgy tetszik, hobbim a történelem és földrajz, közelebbről Perbál és környékének történelme és földrajza. 1990, tehát az első ciklus óta vagyok önkormányzati képviselő, egyben folyamatosan a pénzügyi bizottság elnöke.



Mikor vetődött fel, hogy indul polgármester-jelöltként az önkormányzati választásokon?

Kemenczei Kálmán, községünk előző polgármestere korára való tekintettel nem kívánt indulni, ekkor többen is megkerestek, hogy vállaljam el a jelöltséget.

(a 2006. októberi polgármester-választás eredménye: névjegyzékben 1667 fő, érvényes szavazat 899, Varga László 441 szavazat, Bálint Dénes 190 szavazat, Mészáros Gábor Sándor 138 szavazat, Bódi Sándorné 87 szavazat, Csercsa Ilona 35 szavazat - www.valasztas.hu)

Milyen örökséget vett át?

Perbál szerencsésnek mondhatja magát, itt soha nem voltak olyan éles összecsapások a testületen belül, mint a környező települések egynémelyikében. Az önkormányzati munka a négyéves ciklusok ellenére folyamatosnak tekinthető. A testület személyi összetétele ezzel együtt változik, már csak azért is, hogy elkerüljük a "belterjességet". Tudatosan keressük azokat a tehetséges, fiatal embereket, akik képesek és hajlandók ilyen módon is tenni településükért, megpróbáljuk bevonni őket az önkormányzati munkába. Véleménykülönbségek persze nálunk is vannak, adott esetben akár politikailag is, de ez a testületi munkán, a községért végzett tevékenységen nem látszik. Magam is konszenzuskereső alkat vagyok, a megegyezés lehetőségét keresem minden esetben, képviselőtársaim pedig jó partnerek ehhez.

Térjünk át a konkrét fealadatokra. Olvasóinkat saját településük sorsán kívül talán a kistérségi együttműködés lehetőségei érdeklik legjobban. Sokakat foglalkoztat mostanában az a "mozgás", ami a statisztikai kistérségekkel kapcsolatban elindult.

Előzőleg már említett érdeklődésem, de személyes kötődéseim okán is fokozottan figyelemmel kísérem az ezzel kapcsolatos eseményeket, illetve megpróbálom - megpróbáljuk - Perbál számára a legkedvezőbb lehetőséget megtalálni. Magam egyébként - sokakkal együtt - azt vallom, hogy a szűkebb Zsámbéki-medence településeinek (Perbál, Tök, Zsámbék, Páty, Telki és Budajenő) kellene valamilyen közös, formálisan is létező együttműködési egységet, "kistérséget" alkotni, mert ezek között a települések között léteznek ténylegesen szoros családi-rokoni-baráti, ha úgy tetszik, demográfiai és gazdasági szálak. Ezt a gondolatot egyébként az említett települések vezetői, lakossága is támogatná, de politikai, közigazgatási támogatás "felülről" nincs az elképzelés mellett.

Hogyan is kezdődtek az "átlépések és maradások"?

Érd városa, mint hatvanötezres lélekszámú település önálló kistérségi szerepet kívánt magának. A szintén jelentős Százhalombattával, Diósddal, Tárnokkal és még egy-két kisebb településsel közösen kezdeményzeték önálló kistérség létrehozását érdi központtal. Ez az addigi budaörsi kistérségnek jelentős lakosság-, terület- és ezáltal presztizscsökkenést jelentett, ami értelemszerűen a régiós pénzekért folytatott küzdelemben bevethető lobbierőt is csökkentette. Feltételezhetően ennek bizonyos kompenzálásaként szorgalmazta a budaörsi kistérség, hogy a pilisi térségbe sorolt zsámbéki-medencei települések átkerüljenek hozzájuk. Tény, hogy a pilisi térség súlypontjától a hegy elválaszt minket, de pl. Budaörs innen messzebb van, mint Pilisvörösvár, és a közlekedés sem jobb. Persze pl. Páty esetén már más a helyzet. Ezzel együtt magunk is megfontoltuk volna az átlépést, ha ez valamilyen konkrét gazdasági előnnyel járt volna, de az előzetes tárgyalások során csak általános ígéretek hangzottak el. Tény, hogy az eddig is némiképp zavaros helyzet csak tovább bonyolódik, más határai vannak a választókerületeknek, a statisztikai kistérségeknek, a többcélú kistérségi társulásoknak. Ehhez jön még a megint másképp felálló, de legalább nem "felülről" szervezett Zsámert, valamint a ténylegesen meglévő, már említett, szerves fejlődésen alapuló kistérségi együttműködés.

Ehhez még vegyük hozzá a kistelepülési önkormányzatok megszüntetésének folyamatos lebegtetését, a megyerendszer átalakításának időnként (némi képzavarral) fellángoló koncepcióját és a magyar közigazgatás permanens válságát…

Mindenesetre biztos, ember illetve polgármester legyen a talpán, aki ezekben az egyébként stratégiai fontosságú kérdésekben helyes döntést tud hozni.

Könnyebb a döntéshozatal, ha a településnek, annak vezetőinek van valamiféle - divatos szóval - jövőképe.

Mi eddig is a szerves fejlődés hívei voltunk. Perbál megőrizte falusias jellegét úgy, hogy eközben rendelkezik a korszerű civilizációs infrastruktúra valamennyi kellékével. Ezáltal tud vonzó alternatívát nyújtani azoknak az ideköltőzőknek, akik nem valamely zsúfolt lakópark egyensorházában, két négyzetméteres kert mellett kívánnak családjuknak életlehetőséget biztosítani. Ugyanakkor közlekedési csomópontban fekszünk, innen jól elérhetők a távolabbi munkahelyek is, vagy a mozgalmasabb, "nyüzsgőbb" városi élet, ha valakinek éppen arra lenne igénye. Perbál lakossága jelenleg 2100 fő, nem kívánjuk a lakosság hirtelen felduzzasztásával együttjáró gondokat rászabadítani a településre.

Ha már lakosság, mondana pár szót az itt lakókról?

Az 1946-os kitelepítés Perbált is súlytotta, a sváb családok mintegy 85%-át elüldözték. A megmaradt magyar, sváb és szlovák népesség mellé sokféle helyről érkeztek betelepülők. Emiatt szerencsére nem alakult ki valamilyen egységes, az őslakosságtól elkülönült betelepülő tömb, ahogy a környék egyik-másik falujában, hanem egészséges keveredés jött létre. Az idősebbeknél gyakran megesett, hogy magyar beszédükbe öntudatlanul német és szlovák kifejezéseket kevertek, vagy fordítva. A kitelepített svábok illetve azok utódai máig élő kapcsolatot ápolnak Perbállal. Testvérkapcsolatunk pedig a Hessen tartománybeli Burgwald.

Merre tovább?

Nincs okunk arra, hogy letérjünk az eddigi útról. Szeretnénk a község arculatát kiemelni, hogy az errejárók szívesen megálljanak, igyanak egy kávét, egyenek egy süteményt, készítsenek néhány fényképet. Most éppen szakmája szerint amatőr, de a kivitelezésben profi szobrászunk készít egy különleges szobrot a polgármesteri hivatal előtt található félig kivágott, kiszáradt fából. Némiképp tréfásan azt mondtuk, azért is, hogy ne csak a templomunkat legyen érdemes lefényképezni. De ennek az arculattervezésnek a része a község új, hosszas tervezés és előkészítés után elkészült honlapja is. (