Tel.: 20-921-6851 Postacím: 2073 Tök Pf. 10. E-mail: ujsag@zsambekimedence.hu

Amikor márciusban elvállaltuk ezt a fellépést tudtuk, hogy igen nagy a kockázat, hiszen akkor volt a tánccsoportunk 3 hónapos és még a ruháinkat sem kezdtük el megvarratni, mert az ehhez szükséges kerettel sem rendelkeztünk. De végül is az ilyen és ehhez hasonló kihívások teszik izgalmassá egy csoport életét és kovácsolják össze azt.

A lényeg, hogy ezek után május 22-én 17 táncos (4 táncosunk sajnos nem tudott velünk tartani) és 7 leányvári zenész indult útnak innen Zsámbékról, hogy másnap résztvegyen a Mosbachba kitelepített dunamenti svábok és magyarországi németek legnagyobb ünnepségén, a MASSELDORNFEST-en. Az utazás igazán jó hangulatú volt, a hosszúnak tűnő 13 óra alatt a táncaink sváb és német énekeit számtalanszor elpróbáltuk, aludni természetesen nem volt időnk J . Május 23-án vasárnap reggel 7 órára értünk oda, 9-kor gyorsan megreggeliztünk azután mindenki elkezdett készülődni. A lányok serényen fonták egymás haját, előkerültek a gyönyörű szép zsámbéki sváb ruhák a keményített alsószoknyákkal és a pufándlival. A fiúk, miután ők jelentősen hamarabb elkészültek, mint mi, úgy fogadták meg a “nagy öregek” tanácsát, miszerint: “a fellépés előt vonulj egy kicsit el, légy egyedül… “, hogy leültek Forma-1-et nézni. Szavakkal nehéz elmondani, milyen viccesen nézett ki, ahogy a népviseletes, kalapos, csizmás fiúk sopánkodtak vagy éppen örültek a TV képernyője előtt. Viszont a futam eredményét már nem tudhattuk meg, hiszen 3-kor a mi nagy megmérettetésünk kezdődött. Szerintem nem volt akkor ott olyan táncos, akinek ne dobogott volna torkában a szíve. A legelső fellépésünkre indultunk 5 hónap után, ráadásul ez a fellépés sem akárhol volt, hanem rögtön Németországban. A lépcsőn lemenet fülembe csengtek Wenzl József, nívódíjas koreográfusunk szavai: “nem ismertem még tánccsoportot, aminek az első fellépése külföldön lett volna.” Pedig aztán Jóska bácsi nagyon sok mindent megélt már, elég, hacsak azt nézzük, hogy most is 15 tánccsoportnak segíti a munkáját.

Rajtunk volt tehát a sor, hogy kiálljunk és megmutassuk, mit is tud ez a Zsámbéki Német Nemzetiségi Ifjúsági Tánccsoport. Azt hiszem, büszkén mondhatjuk, hogy méltón öregbítettük Zsámbék jóhírnevét, hiszen a műsorunk végén nem engedtek le a színpadról és még két ráadást kellett adnunk. Amikor pedig a fellépés végén elárultam, hogy alig 5 hónapja alakultunk meg, alig akarták elhinni.

Itt szeretnék köszönetet mondani a polgármesterasszonyunknak, Horváth Gellértnének, aki felismerte, hogy talán egyetlen egy olyan dolog van, ami biztosan megtérül és az ember még örömét is leli benne - az ifjúság maximális támogatása. Köszönjük, hogy az általa biztosított pénzből 11 táncosunknak meg tudtuk varratni ezt a gyönyörű zsámbéki viseletet és ezáltal méltán és büszkén képviselhettük Zsámbékot külföldön.

Szeretnék továbbá azoknak a szülőknek is köszönetet mondani, akik minden egyes alkalommal hozzák és viszik gyermekeiket a próbák alkalmával és még ez a tetemes hozzájárulás sem jelentett akadályt, hogy a gyermekeik kiutazzanak és természetesen még azt a hatalmas erkölcsi támogatást is köszönöm, amit nyújtanak.

Azt hiszem, fantasztikus és örökre felejthetetlen marad számunkra ez az első “kihívás” ,amit mi méltón kiálltunk.

Tudják, mi volt az, amiért mindenképpen megérte ez a sok fáradozás?

Erre az ünnepségre sok egykori zsámbéki sváb néni és bácsi is ellátogatott, volt aki Frankfurtból Mosbachig (250 km) utazott le csak azért, hogy lássa ezt az “ismeretlen” zsámbéki csoportot. Szóval, amikor ezek az emberek könnyes szemmel jönnek oda gratulálni és néhány szót váltani velünk a szülőfalujukról, akkor már megérte minden egyes perc és ez mindenképp egy óriási motiváció nekünk, hogy igenis, van értelme, és majd talán itthon is belátja mindenki, hogy nem kételkedni kell és akadályokat állítani elénk, hanem szeretettel fordulni felénk.

Fuchs Sandra Titanilla