Újszerű kezdeményezéssel próbálja a magyarországi tejfelvásárlói árkartellt megkerülni a Bicskei Mezőgazdasági Rt. Saját maguk értékesítik néhány hete az Etyek ödön-majori tehenészetből származó tejet. A cég jelenleg három hűtőkocsival Bicskén, Zsámbékon és Pátyon árusít. A teljes - fölözetlen - tejet a fejés után rögtön lehűtik és viszik a fogyasztóknak, akik a műtejek és a "reggeli italok" után végre valódi, jóminőségű élelmiszerhez juthatnak kedvező áron.
A tejárusító kocsi Bicskén
Etyek belterületét a Deák Ferenc utcán keresztül elhagyva a pincesor után már feltűnnek a legelésző, jellegzetes fekete-fehér tehenek. A telepre érve Andrássy István ágazatvezető fogad. Elmondja, hogy a Holstein-Fríz a legjobban tejelő fajta, a gazdaságban egy évben közel 7millió liter tej "keletkezik", ez tehenenként 8560 litert jelent évente. Ez a mennyiség jobb takarmányozással még fokozható, jövőre el kívánják érni a 9300 litert tehenenként. Aggodalmamra az ágazatvezető elmondta, hogy ez semmiképpen sem megy az állatok rovására, mint némely túlgépesített és túlracionalizált nyugati tejgazdaságban, náluk a tehenek jól érzik magukat. (ez szemmel láthatóan valóban így van). Naponta kétszer fejnek, a tejet azonnal lehűtik, majd értékesítik. Az esetlegesen megmaradt mennyiség sem vész kárba, a kisborjúk kapják meg.
Hegedűs Imre, az Rt. igazgatója elmondja, kénytelenek voltak valami megoldást találni a nyomott felvásárlási árakra. Nyugati mintára az egyik megoldás az lehetne, hogy a magyar termelők is összefognak és értékesítési szövetkezeteket hoznak létre, ezek már kellő súllyal léphetnének fel a kartellba tömörült felvásárlókkal szemben. A másik út az önálló értékesítés, ez saját infrastruktúrát feltételez, aminek viszonylag egyszerűbb módja a mozgó árusítás. A Zsámbéki-medence településein belül az árusítás egyelőre Bicskén, Zsámbékon majd Pátyon indult meg, az érdeklődés azonban folyamatosan nő, így lehetséges, hogy hamarosan a térség többi településén is megjelennek a cég szépen dekorált hűtőkocsijai.
A felemás rendszerváltás utáni mezőgazdasági privatizáció máig ható következménye, hogy hiába került a föld a magyar gazdákhoz, a vertikum teteje, azaz a feldolgozóipar és az értékesítés a fejlesztésben sokszor ellenérdekelt külföldi cégek kezébe jutott (gondoljunk csak a cukoriparra vagy a növényolajiparra), így a magyar mezőgazdasági termelők kiszolgáltatottá váltak.
Mind több fogyasztó érti meg azonban, hogy a helyben előállított termékek megvásárlásával segítheti a magyar gazdaság kilábalását a válságból. Még könnyebb ez abban az esetben, amikor a helyi termék jobb és olcsóbb is, mint a ki-tudja-honnan származó élelmiszerpótlék. Az élelmiszereknél különösen fontos, hogy tisztában legyünk a termőhely adottságaival, termelési hagyományaival és ne töltsük meg kosarunkat válogatás nélkül az agyonakciózott, de általunk nem felmérhető egészségügyi kockázatot jelentő, ismeretlen eredetű "olcsó" termékekkel.
