Magyarország villamosenergia fogyasztásának mintegy 35%-át a paksi atomerőmű biztosítja. (MaVir, 2008 - a szerk.) Majdnem pontosan ugyanennyivel járulnak hozzá a fogyasztáshoz a hazai gázerőművek. Az év eleji események (lásd januári számunkat) ..>> ismételten rávilágítottak arra, hogy milyen nagy mértékben ki vagyunk szolgáltatva az import gáznak. Ez a kiszolgáltatottság a fentiek értelmében kettős, nemcsak a fűtés elmaradását jelentheti, hanem áramkimaradásokat is. Különösen abban az esetben, ha egy huzamosabb fűtésleállást a fázó lakosság elektromos eszközökkel próbálna kompenzálni.
Ennek fényében nem meglepő, hogy egyre gyakrabban kerül szóba a paksi erőmű esetleges bővítése.
(Az erőmű jelenlegi négy blokkjának összteljesítménye ca. 1800 MW. Hatásfokjavító beruházásokkal és további két blokk felépítésével az összteljesítmény közel 3000 MW-ra növelhető.)
Annak idején az erőmű területét és kiszolgáló létesítményeit úgy tervezték, hogy egy bővítés, úgymond, házon belül megoldható legyen, de a szükséges beruházási összeg így is hatalmas, különösen a mai finanszírozási helyzetben. Bár az MVM nemrég közleményben adta hírül, hogy képes a beruházást szinte teljes egészében saját erőből megvalósítani.
(Nagyjából 3000 milliárd forintról lehet szó, szemléletesen ez 6 db négyes metro. Szerintünk persze inkább erőművet kell építeni, mint metrót, már csak azért is, mert ha nem lesz villany, akkor a metrót is csak tologatni lehet majd - a szerk.)
Vannak azonban egyéb megfontolandó szempontok is. Az atomerőmű építés "átfutása" még abban az esetben is legalább tíz évben mérhető, ha nem merülnek fel környezetvédelmi problémák. Tíz év a jelenlegi, hetekben-napokban gondolkodó kormányzat és gazdaságpolitikai "vezetés" számára beláthatatlanul hosszú időtáv.
A magyar villamosenergia-felhasználás jelenleg nagyjából évi másfél százalékkal növekszik. Ez az emelkedés a recesszió (csökkenő ipari termelés, csökkenő lakossági fogyasztás és takarékoskodás) miatt megállhat, vagy akár mínuszba is fordulhat az elkövetkező két-három évben. De ha a majdan belépő plusz kapacitás célja nem a pazarló fogyasztásnövekedés támogatása, hanem a gázerőművek legalább részbeni kiváltása, illetve tartalék képzése az eljövendő erőforrásínséges világban, akkor az elgondolás mindenképpen támogatandó. Akár azon az áron is, hogy lemondunk a sivatagi viaduktokról, a belvárosi metróról és az érdemtelenül dotált főhivatalnokok 13. havi "illetményéről".
