Kevés a színvonalas szórakozóhely a környéken. Szórakozóhely alatt nem a bagóbűzős, kocsislőrés itatókra gondolok, hanem a régi jó kocsmákra, a szó eredeti, nem lejáratott értelmében. Azokra a kocsmákra, melyek a mai szóhasználat szerint igazi közösségi térként működtek. Ahol napközben összejöttek a népek, információkat cseréltek és üzleteket kötöttek, este pedig tartalmas és érdekes beszélgetések során pihenték ki egy munkás nap fáradalmait, ahelyett, hogy a néphülyítő tömegtévék vizuális kábítószerével higítanák tovább szobájuk magányában amúgyis megroggyant agyfunkcióikat.
A cikk a kép után folytatódik
Még kevesebb az olyan színvonalas szórakozóhely a környéken, ahová fiatalok is eljárhatnak, nem kényszerülvén arra, hogy sok kilométert autózva hajnalban felpörögve vagy kimerülten hazafelé tartva esetleges balesetek áldozataivá vagy okozóivá váljanak.
De ha mégus akad színvonalas szórakozóhely a környéken, amit a nép, jelesül pedig a fiatalabb és idősebb korosztály akár együtt szórakozva is megkedvel, akkor mit csinál a "magyar"? Tollat - vagy inkább billentyűt - ragad és feljelent. Mert hangosak a fiatalok - vagy akár az idősebbek. Néha. Meg esetleg. Egy olyan külterületi, egyébként zajos út menti - tényleg, mi van az elkerülő úttal? - helyen, ahonnan a legközelebbi lakott épület többszáz méterre van.
Miközben az üzlet tulajdonosa beruház, épít és szépít, hogy a környék egyre csinosabb, rendezettebb, "élhetőbb" legyen. Programokat gondol ki és szervez meg, hogy a helybéliek helyben találjanak szórakozási lehetőséget. Ahelyett, hogy ülne otthon és nézné valamelyik "sóműsort". Meg feljelentéseket írna. Miközben azon keseregne, ugyan, hová jutott az ország?
És még hová fog - így.
Doki Sörkert
2073 Tök Kis sor 178.
30-491-6523 (Kiss Gábor)
