Fiatal egyetemisták voltunk, legnagyobb gondunk a heti zárthelyi megúszása és a Várklubba való díjmentes bejutás módjának kifundálása volt. Egészségügyi problémák ritkán kísértettek meg bennünket, hacsak a másnapos gyomorégést nem tekintjük annak. Mégis, egyik jó barátommal szavunk járásává vált: csak egészség legyen. Ő azóta az agyelszívás áldozata lett, a nyolcvanas évek közepén áthelyezte székhelyét az imperializmus központjába - bocsánat, de akkor így tanultuk - és egyből megtapasztalhatta a több-biztosítós modell fény- és árnyoldalait. Rég nem hallottam felőle, bár sokszor eszembe jut.
Azóta sokat változott a helyzet, nem feltétlenül előnyére. (mielőtt valaki "áthallásra" asszociál, gyorsan kijelentem, korosztályom egészségi állapotára gondolok) Most már tudom, hogy a prosztata nem egy idősebb rokon, és az aranyér' nem adnak semmit, sőt, inkább nekem kell fizetnem. Fogaim fogyásával, látóköröm, -terem beszűkülésével nem is untatnám Kedves Olvasóinkat.
Ezért-e, vagy másért, előkerült a régi mondás, melynek jegyében mi is gyakrabban és nagyobb terjedelemben kívánunk egészségmegőrzéssel, betegségmegelőzéssel foglalkozni. A dolog annál is aktuálisabb, mivel e havi interjúnkban Telki község polgármestere az egészséges környezetet mint településük legfőbb vonzerejét mutatta be. Az önkormányzat tettekkel is erősíteni kívánja ilyetén hírnevét, az elmúlt hétvégén egészségnapokat rendeztek. Volt családi sportolás, vérnyomás- és koleszterinmérés, orvosi előadások, ahogy ilyenkor dukál.
A törekvések hatékonyságát erősítheti, hogy itt található az az országos hírű intézmény, amire Telki nevét hallva a legtöbben gondolnak: a Telki (magán)Kórház.
